Ha elképzelünk egy balettáncosnőt, biztos, hogy tütüben jelenik meg a lelki szemeink előtt. Mindenki tudja, hogy mi az a tütü, de hogy mikortól létezik, és miért pont így hívják, azt gondolom sokkal kevesebben ismerik.
A világ első balett tütüje egy olasz táncosnő nevéhez kötődik. Marie Taglioni 1832-ben Párizsban a La Sylphide című darabban, melyet édesapja koreografált számára, öltötte magára a szoknyát. A ruhadarab célja az volt, hogy a táncos híres, és csodált lábmunkáját minél jobban láttassa. Mivel ezt az időszakot a balett romantikus korszakának is szokás nevezni, ez a mainál sokkal hosszabb, 4-5 réteg tüllből álló szoknya a romantikus tütü nevet kapta.

Az elkövetkező ötven évben tovább rövidült a balettszoknya hossza. 1880-ban Virginia Zucchi már a mai harang szabásvonalú balettszoknyához hasonló tütüben lépett színpadra. Mielőtt megrándítanánk a vállunkat, hogy mi volt ebben a nagy dolog, gondoljunk bele, hogy még a XX. század elején is illetlenségnek számított a bokát kivillantani. A színházakat támogató úriemberek, és gazdag mágnások azonban üdvözölték ezt a „jelmez forradalmat” hiszen gyakran a táncosnők közül választották ki szeretőiket, és így legalább nem vettek zsákbamacskát. Ráadásul a szoknya anyaga áttetsző is lett, ami tovább csigázhatta az urak fantáziáját.

Itt érdemes megemlíteni a tütü szó eredetét is. Valójában egy gúnynév, vagy éppen csúfolódás eredményezte. A szegényebbek ugyanis az olcsóbb helyekre tudtak csak jegyet venni. innen persze nem ugyanazt látták, amit a „normál” székek tulajdonosai. A színpad szélén lévő székekből ugyanis gyakran békaperspektívában csodálhatták meg az előadást, és láthattak a balettszoknyák alá. S ahogy a szoknyák rövidültek, akár a táncosnők fenekére is belátás nyílt. Francia nyelvterületeken a kisbabák popsiját cucu-nak hívták, és ebből lett később tütü, ami a balettszoknya neve is lett.
Ezzel a névadással egyben meg is jósolták a balettszoknya jövendőjét.

A szoknya ugyanis egyre rövidebb lett. A legrövidebb változata gyakorlatilag a spanyol gallér szoknyaváltozata. A derék körül álló merev fodor. A táncosoknak meg kell tanulniuk mozogni benne. Nemcsak annak aki viseli- hiszen gyakran a lábát sem látja rendesen a tütütől- hanem partnerének is, aki ebben a jelmezben emeli.
A tütü pedig akárhogy is volt, vagy lesz, a balett jelképe marad. Készítését mára már egyre kevesebben értik, így azok a szakemberek, akik még tudják a „titkot” nagy becsben vannak tartva. A tütük készítéséről ebben a korábbi posztban írtam, és láthattatok csodálatos képeket. Ha újra megnéznétek, kattintsatok erre a linkre. Érdekességként említeném hogy a Londoni Royal Opera House-ban a Diótörőhöz 85 tütüre van szükség, míg a Csipkerózsikában 150 tütüt láthatunk a színpadon.

Természetesen a divat világa is felfedezte magának a tütüt. Elég ha Madonna Boy Toy korszakára gondolunk, de akár a Szex és New York kezdő képsoraira, vagy akár Marilyn Monroe híres fotójára.. Jó magam is stylingoltam tütüket, címlapra és víz alatti fotózásra is.