A világ egyik legkelendőbb parfümjeként tartják számon az ikonikus Chanel 5-öt. A csaknem százéves kreációhoz szinte mindenkinek fűződik valamilyen élménye. Vagy ő maga használta, vagy valaki az ismerettségi körében. Mára már nemcsak parfüm verzióban, hanem hajparfüm, kézkrém és dezodor formában is hozzájuthatunk.

A Chanel 5 keletkezésének története azonban megér egy misét. 1921-ben Coco Chanel számára alkotta Ernest Beaux. A Kisasszony azt a titokzatos utasítást adta, hogy a nőknek szánt parfüm igazi női illat legyen ne egy rózsa illata. Orosz származású -egykor a cár alkalmazásában álló- parfümőrje szakított a korabeli hagyományokkal és nem egyetlen virág illatát álmondta meg ebben a kompozícióban, hanem egy igazi csokrot: 80 különféle virágból áll össze az illat, amelyben a jázmintól a májusi rózsáig, ylang-ylang, szantál és aldehid is bekerült. Ez utóbbi a pletykák szerint Beaux asszisztensének figyelmetlensége révén löttyent a tervezettnél nagyobb mennyiségben az elegybe, s így létre is jött a sokak által elsőnek tartott szintetikus parfüm. A szintetikus összetevő révén az illat tovább megmaradt a bőrön, így jobban megfelelt a modern nők elvárásainak. Számos történész azonban vitába száll ezzel, mivel Guerlain 1889-ben Jicky néven már kihozott egy ilyen illatot, amelyet szintén még a mai napig gyártanak.

A parfümőr számozott üvegcsékben mutatta be az elkészült  változatokat. Chanel állítólag azért döntött az ötös szám mellett, mert a kollekcióit mindig május ötödikén mutatta be, így azt gondolta, ez a szám szerencsét fog hozni. A bemutatóján a levegőbe fújt parfümfelhő várta a vendégeket, akik így saját bőrükön rögtön megtapasztalhatták az élményt. Sőt, ők maguk is kaptak a parfümből, természetesen csakis a kiválasztott szerencsések. Az illatot ezután Chanel főhadiszállásán lehett beszerezni, s hogy a vásárlóknak nagyobb kedvük legyen, az öltözőket is ezzel illatosították. A nagy siker révén Chanel arra gondolt, hogy ideje lenne sokkal nagyobban gondolkodni és szintet lépni.  Így hát befektetőt keresett a parfümhöz…

A parfüm története sem mentes a sötét titkoktól, akárcsak  Coco Chanel élete. De ezt a blogot  behatóbban tanulmányozó olvasóim már tudhatják.. A parfüm gyártását és a Perfumes Chanel-t Pierre és Paul Wertheimer finanszírozták, akik mellesleg akkorra már a sminktermékei révén ismert és sikeres Bourjois ház tulajdonosai voltak. 1924-ben Mademoiselle Chanel megállapodást kötött a fivérekkel, amelyben mentesítette magát minden illatszerrel kapcsolatos vállalkozásban való részvétel alól, és a francia eladások 10% -át kérte a névhasználatért cserébe. Azonban amikor a Chanel No. 5 bestseller parfümmé vált, Chanel rájött, hogy óriási hibát követett el és nagyon olcsón adta magát. Évtizedeken keresztül kűzdött, hogy visszaszerezze a jogokat és a teljes felügyeletet, Wertheimeréket pedig banditáknak nevezte, ha szóba kerültek.
A lehetőség a Második Világháború kezdetén érkezett el, amikor az illatot Franciaország helyett Hobokenben, Németországban, Franciaországból importált anyagok felhasználásával gyártották. (erről az időszakról ebben a cikkben olvashattok bővebben) Mivel a Wertheimer testvérek zsidó család voltak, vállalkozásaikat és tulajdonjogukat a nácik lefoglalhatták. 1941-ben Chanel állítólag levelet írt a német minisztériumnak, hogy megpróbálja felhasználni „árja” pozícióját annak érdekében, hogy visszanyerje illatsorának kizárólagos tulajdonjogát a „zsidók tulajdonából”. A testvérek azonban korábban,  még a náci ellenőrzés kezdete előtt egy keresztény származású üzletembernek Felix Amiot-nak átengedték tulajdonjogukat , így Chanel nem tudta az üzletet megszerezni. A háború után a testvérek visszakapták a tulajdonjogot.

S hogy elképzelésünk legyen a nagyságrendekről, a negyvenes években a Chanel 5 bevétele 9 millió dollárra rúgott, ami mai árfolyamon körülbelül 240 millió dollár. Nagy volt hát a tét, amiért Chanel harcolt. Kezdetben a stratégiája az volt, hogy ellehetetleníti a márkát. Ügyfelei körében azt terjesztette, hogy az illat már nem az, amelyet eredetileg megalkottak, hanem annál silányabb verzió. Ekkor még Coco Chanel nem tudta, hogy a fivérek, tekintettel arra, hogy pont a Chanel 5 volt a legjövedelmezőbb illatuk, minőségellenerző szabványokat vezettek be, és külön igazgató felelt azért, hogy ezt be is tartsák. Chanel 1946-ban beperelte a Chanel Perfumes céget, s végül a felek megállapodtak, elkerülendő a hitelrontást. Közrejátszott az is, hogy a Chanel márkanév birtoklásának joga nem volt eredetileg teljesen tisztázva.

Chanel 400.000 dollárt kapott készpénzben (ma ez kb 9 millió dollár) továbbá a Chanel 5 eladásából 2,0% -os részesedést ítéltek oda számára. Korlátozott kereskedelmi jogokat kapott a  Chanel Perfumes svájci eladására, valamint állandó havi ösztöndíjat is folyósítottak neki, amely minden költségét fedezte.

Coco Chanel így lett a világ egyik leggazdagabb nője.

A parfüm leghíresebb reklámja Marilyn Monroe-tól származik, aki egy interjú során arra a kérdésre, hogy miben alszik, azt válaszolta: „egy csepp Chanel 5-ben”.

A legbizarabb reklámja 2012-ben Brad Pitt révén született, máig nem sikerült megértenem a koncepciót.

Végül néhány vintage reklám, amelyen remélem olyan jó szórakoztok majd, mint én:

https://www.youtube.com/watch?v=vtQPYc4n5l8