Azt hiszem igencsak kitoltam magammal, amikor megkérdeztem az olvasóimat, szeretnének-e A dal döntőjéről posztot olvasni. Persze szigorúan látvány és főként ruha szempontjából. Ekkor még nem feltételeztem, hogy valójában nem sok minden lesz, amiről érdemes megemlékezni látványügyileg.

Igen, tudom, hogy ez a dalok versenye, ettől függetlenül a nemzetközi döntő a látványra is igen nagy hangsúlyt helyez- valószínű pont ezért nem a rádióban zajlik.

Kezdjük a műsorvezető Tatár Csillával, aki csinos, mutatós, modern mai nő. A döntőben sajnos ezekről a tényekről elfelejtkeztek, s egy olyan estélyi ruhát sikerült ráadni, amely sem az alkatához, sem a korához nem illett.  A ruhához feladott Michal Negrin ékszerek(amelyeknek mellesleg nagy rajongója vagyok)  sem érvényesültek, maradék csipének látszottak.  Ez egyébként azért is furcsa volt, mert az előző adásokban sikerült friss, mai külsőt adni a műsorvezetőnek.

A döntős öltözéket látva azonban ismét csak arra jutottam, hogy még mindig nem tudom, mikor fog a magyar köztudatba eljutni, hogy az estélyi öltözék nem feltétlen a csipkét, szatént és organzát jelenti (ezirányú írásaim itt és itt teli külföldi példákkal)

Mivel a műsor szponzorai közt láttam Zoób Kati nevét, ezért a legutóbbi bemutatójáról szemezgettem, és találtam ezt a  két ruhát. Mennyivel jobb választás lett volna, a húszas éveket idéző frizurához:

A döntőbe jutott versenyzők saját erőből beszerzett ruhákban léptek a színpadra. Tudom jól, hogy ez micsoda nehézségeket okoz számukra. Akár megtalálni azokat a tervezőket, partnereket, akik segíthetik a munkájukat, akár finanszírozni a fellépő kosztümöket, kiegészítőket. Főleg a kezdő, ismeretlen előadók indulnak ilyenkor nem könnyű helyzetből. Szerencsére sokan magyar tervezők támogatását élvezik, amely nagyon dícséretes dolog.

A műsor kezdetén egy közös dalt énekeltek el a döntőbe jutott előadók, amely számomra több okból is érthetetlen volt. Az Eurovíziós Dalverseny nem egy tehetségkutató, még annak ellenére sem, hogy a magyar döntőt telerakták az X faktor versenyzőit felvezető szignálra hajazó effekttel. Érthetetlen volt, hogy a döntőt így kezdték, ráadásul civilnek ható ruhákban. Sehogy sem passzolt a műsorvezetők vagy a zsűri eleganciájához, s később is nagy zavart keltett, hogy hol ebben a „civil” ruhában várakoztak, hol a saját fellépő öltözetükben.

Gájer Bálint swinges előadása a profi látványra helyezte a hangsúlyt. Elegáns, fényes öltönyben, tánckarral lépett fel. Dícséretes, hogy ennyi energiát és pénzt tettek a produkcióba. Ritka manapság olyan hazai előadót látni, akinek tánckara van. Láthatóan a táncoslányok ruháit varrattatták, de sajnos néhány színpadi hibát sikerült véteniük. .A rojtok remekül erősítették a mozgást (és a táncosok alkatát), bár ha a ruhák sikkesebbek, és a rojtok valóban rojtok és nem felszabdalt anyagokból (?) készülnek, akkor nem charlestonozó puliknak hatottak volna a lányok. Gondolom Bálint ezeket a színpadi hatásokat hamar meg fogja tanulni, s ha most ennyire ad a látványra is, néhány éven belül a kisújjából rázza majd ki a jó megoldásokat.

S ugyanitt megjegyeznék még egy zavaró hibát, amely sokaknál előfordult. A háttérben vokálozó csapattag megjelenéséről gyakran elfelejtkeztek a műsorban. A kamera gyakran pásztáz rajtuk is, így érdemes lenne őket is a produkcióhoz illő, és nem a szokásos vokálozós ruhájukba öltöztetni.

Boggie egy érdekes színfolt a zenei palettán. Letisztult, egyszerű, ami a látványban is tükröződik. Mindent a hitelességre épít. Az elődöntőkben egy barna bőr Zara ruhában állt színpadra, amelyet a döntőre egy kék hosszú PeterMero ruhára cseréltek. Semmi sallang. Mint később kiderült Boggie Vágó Réka cipőt viselt.

Ebben az esetben furcsa ruháról írni, mert szándékosan nem a ruha , hanem a személység a lényeg, s ehhez az új ruha tervezője is alázatosan tartotta magát. Nekem azonban a korábbi bőr ruha jobban tetszett, mivel maibb viseletnek hatott, mint a „nagy” ruha.

Wolf Kati újra versenybe szállt, s ő is magyar tervező ruháját viselte. Bódis Boglárka az Elysian tervezője az énekesnő egyéniségére szabta a piros bőrruhát, amelynél a mozgást, a kényelmet is figyelembe vette. Ajánlom a tervezőt azok figyelmébe, akik nem a hagyományos habos-babos alkalmi viseletekre vágynak.

Szabó Ádám és a Spoon csaknem összeöltözött. Ha gonosz akarnék lenni, akkor a fiúzenekar az érettségiző öltönyének casual verziójában érkezett, akárcsak kollégájuk.

A Passed nevű igencsak fiatal zenekar kísérletező zenével jutott a döntőbe. Számomra meglepetés volt facebook oldalukon olvasni, hogy a Retrock támogatta őket a fellépőruhákkal. A döntő alatt ugyanis végig azon gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy valamelyik fast fashion üzletből kellett összevásárolniuk a ruhájukat, pedig mennyire izgalmas stylingot lehetett volna összedobni nekik valamelyik vagány second handből.

Ív-et a döntőben láttam először. Ő hozta azt a frissességet, amit látványban is elvár az ember egy kortárs/avantgarde/alternatív  zenésztől. Nem tudom ki volt a stylistja, de visszanézve a korábbi adásokban viselt ruháit is, meg kell jegyeznem remek munkát végzett. Így kell kinézzen egy altervnatív díva.  A döntőben Abodi Dóra Twin Unisus pólóját viselte. (update: egy olvasóm kommentben megküldte, hogy Urbányi Barbara volt a stylist, s mint kiderült Abodi Dóra pedig a posztból értesült, hogy a pólója felkerült az énekesnőre)

Mujahid Zoli nagyon nagy szívvel és lélekkel készült a döntőre. Az ő előadását is fiatal tervező segítette. Rontó Ivett ruhájában állt színpadra. Ő is, akárcsak Boggie megváltoztatta a korábbi öltözékét. A katonás viselet, amely engem a karszalag kivételével nem zavart (az viszont nagyon) a zsűrinek nem nyerte el a tetszését. A fináléban így egy magyaros viseletre hajazó fehér öltönyt kapott. Nekem a korábbi ruha maibbnak hatott, mint ez a változat, viszont Zoli szemmel láthatólag nagyon jól érezte magát ebben az öltözékben is. Érdemes megjegyeznem, hogy ennél a produkciónál szem előtt tartották a vokál kinézetét is, róluk sem felejtkeztek meg.

Update: egyik kedves olvasóm az alábbi Coldplay képet küldte (köszönöm neki ezúton is!) . Sajnos nem tudom nem észrevenni a hasonlóságot. S így duplán örülök, hogy a ruhát lecserélték. Egy nemzetközi versenyre szánt előadót – főleg aki évek óta kő keményen dolgozik a sikerért-  egy tervező sem tehet ki ilyen összehasonlításnak!!! Ezt más is észrevette volna. Ejnye!