XIV. Lajos udvartartásának pompás viseletét és fényűzését nem kell leírnom- mindenki tanulta történelem órán, és számos filmben láthatta a mai napig inspirálóan ható király divatmániáját. A sok-sok ruhán, és parókán kívűl, a cipőkről azonban kevés szó esik.
Pedig XIV. Lajos igencsak megreformálta a férfiak lábbelijének divatját. Kezdve azzal, hogy magasságát, pontosabban annak igencsak szerény voltát magassarkú cipőkkel kompenzálta. Bizony akár 10 centiméteres saroknál magasabbat is szívesen viselt, ezzel mutatva azt, hogy feléemelkedik mindenkinek. S hogy ez ne legyen elég, egy érdekes lábbelidivatot, vagy éppen jelzést vezetett be. S hogy hogy alakult ki ez a módi, a divattörténészek a mai napig csak találgathatnak.

Lajos piros sarkú cipőket kezdett hordani, amelyet az általa kegyelt udvartartásának szintén megengedett. Ezzel elég egyértelmű jelzést adva mindenki felé, hogy az illető hol is áll az udvari hierarchiában. Ha valaki a piros sarkakat viselők közül kiesett a király kegyeiből, a vörös cipősarkat is mellőznie kellett a többi kiváltság mellett. Mivel ezt mindenki láthatta, gyakorlatilag felért egy pellengérre állítással. Érdemes volt hát a király kedvében járni inkább.

XIV. Lajos egyik portréján csajádja körében látható. Ha jól megnézzük a képen a vörös ruhába öltözött unokája-aki ráadásul a családi csoporttól kissé külön állítva pózol- lábán bizony nem vörös sarkas cipő díszeleg. Úgy tűnik a festény készítésének idején nem lehetett túl jóban a nagypapával. Az uralkodoó jobbján álló fia azonban a kegyeltek közt tudható.
Egyes kutatók szerint a király egy utazása során, kocsijából kilépve marhavérbe lépett, és ez színezte a selyembevonatú cipő sarkát vörösre. A divatra oly érzékeny udvartartás ezt kezdte utánozni a festéssel. Erre a történetre azonban nincsen megbízható bizonyíték.

A vörös szín amúgy is komoly szerepet töltött be a tehetősek divatjában. Ez volt a legdrágábban beszerezhető festőanyag, így maga a szín is messziről mutatta, hogy viselője megengedheti magának, hogy efféle luxusra költsön. Valamint az sem utolsó szempont, hogy a láthatóan vörös sarok azt is egyértelműen hírdette: gazdájának nem kell bepiszkolnia a lábát, tehát nem kell dolgoznia.

A nemességet szimbolizáló vörös sarok divatja túlélte a Napkirályt. 1780-ból fennmaradt egy pamflett, amelyben Marie Antoinette-et gúnyolják, és a „vörös cipősarkasok bukszájának” nevezik. A francia forradalmat követően azonban Napóleon betiltotta a „Lajos sarok” viselését.

A húszas években Elsa Schiaparelli hozta vissza egy rövid időre a vörös sarkat, sőt megalkotta a vörös talpú cipőt is. Tette mindezt híres cipőkalapjain, amelyek akár egy elvont koronaként is értelmezhetők. Ha szerencsések vagytok, Londonban a V&A gyűjteményében személyesen is megtekinthetitek a fejfedőt.

A vörös szín azonban nem tűnt el a tehetősek cipőiről. Nem nehéz párhuzamot vonnunk Christian Louboutin jellegzetes márkajelzéséről a piros cipőtalpról. Ennek üzenete, ha akarjuk ha nem, szinte ugyanaz, mint ami a Napkirály udvarának vörös sarkú cipői hordoztak. S hogy napjaink cipőkirálya honnan merített ihletet a vörös talpakhoz? Mondhat bármit, mindenkinek egy másik király fog eszébe jutni..