A nő, akiről a James Bond lányokat mintázták
Gondoltátok volna, hogy a James Bond filmek szexi kémnőit egy valóságos, hús vér hölgy ihlette? Nos, a filmek sztorijait megszégyenítő, izgalmas életet élt Christine Granville végül a róla mintázott Bond lányok révén jutott a halhatatlanok közé.
Christine Granville Varsóban született 1908. május 1.-én. Eredetileg Maria Krystyna Janina Skarbeknek hívták. Vagyonos zsidó családból származott, kitűnő nevelést kapott. Családja nemzedékekre visszavezethetően a lengyel patriótákhoz tartozott, így nem csoda, hogy a lány már otthonról hozta a hazafias érzelmeket. Érdemes megjegyezni, hogy kislánykorában is inkább a fiús, vad játékokat kedvelte, ami már akkor determinálhatta a jövőbeli „pályaválasztását”. Édesapja 1930-ban bekövetkezett halála után, a kor elvárásaihoz képest szokatlan módon munkát vállalt egy Fiat műhelyben, hogy el tudja tartani magát. Igaz, hogy irodai munkát végzett, de a kipufogógázoktól így is csúnya tüdőbetegséget kapott. Viszont remek ismeretségekre tett szert a gazdag autótulajdonosok körében. A betegség miatt orvosai javasolták, hogy több időt töltsön a hegyekben.
Így ismerkedett meg férjével, az ukrán származású Jerzy Giżyckivel Zakopánéban. A második világháború kitörésekor együtt határozták el, hogy Londonba menekülnek. A brit fővárosba érve Christine első dolgai közt volt, hogy besétált a brit titkosszolgálathoz, hogy felajánlja szolgálatait a közös ellenség elleni harcban. A brit hatóságok eleinte teljes megrökönyödéssel fogadták a fiatal nő ötletét, de Christine-nek sikerült meggyőznie őket tájékozottságáról és tudásáról.
Elsőként a D részleghez került , amely kémkedéssel és felderítéssel foglalkozott, illetve szabotázsakciókat hajtott végre a náci Harmadik Birodalom által megszállt területeken. Ekkor kapta a Christine Granville fedőnevet, amellyel végül beírta nevét a történelembe. Érdekes, hogy első bevetése Magyarországon volt. Több híres budapesti helyen megfordult, többek közt a New York és a Duna parton lévő Hangli kávéházban is.
Visszatért Lengyelországba és résztvett a hírszerzés megszervezésében Varsó és Budapest között. Valamint csapatával együtt lefűrészelték egy Wz. 35 páncéltörő puska csövét és tusáját, a Tátra hegyein keresztül kicsempészték Lengyelországból, majd Magyarországról és a szövetségesek kezére juttatták. Lengyelországban egy alkalommal a Gestapo megfogta, s a nála lévő csempészett csomagról kérdezte. Ő pedig zavartan nevetgélve hazudta nekik, hogy gyógyteát visz a beteg édesanyjának, az van a pakkban.
Magyarországon megismerkedett Andrzej Kowerski lengyel hadnaggyal, akivel együtt a magyar kémelhárítás 1941-ben el is fogta, és a Hadik laktanyába szállította. A hidegvérű, kalandra született kémnő tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket szimulált.
S hogy ez ne legyen elég , folyamatosan a Horthy Miklóshoz fűződő távoli rokoni kapcsolatait emlegette. A Gestapo attól félve, hogy a nő tbc-jét ők is elkapják, elengedte őket. Kowerski és Skarbek a Balkánon és Törökországon keresztül Kairóba menekült.
1944-ben a kairói kitérő után a náci megszállás alatt álló Franciaországba küldték. Itt, mivel neveltetéséből adódóan franciául folyékonyan beszélt, a „Madame Pauline” fedőnevet kapta. Dél-Franciaországban kellett megszerveznie a francia ellenállást a szövetségesek várható partraszállása előtt. Már ekkor az a híre volt, hogy falja a férfiakat. A pletykára itt sem tudott rácáfolni, mivel azonnal szerelembe esett felettesével, Francis Cammaerts SOE-ügynökkel. Szerelmét azonban két ügynöktársával egy ellenőrző ponton elfogták és letartóztatták. A vakmerő kémnő itt is hideg fejjel cselekedett: a börtönparancsnnokhoz ment, akinek bevallotta, hogy brit kém. Felfedte azt is, hogy küszöbön áll a szövetséges invázió, az egyik fő célpont pedig a közeli Digne, amit bármikor lebombázhatnak.A parancsnoknak felajánlotta, hogy megmenekülhet, abban az esetben, ha szabadon engedi a foglyokat. Persze itt is blöffölt a már bevált rokoni kapcsolatokkal, akárcsak Budapesten: kijelentette, hogy Cammaerts a férje, ő pedig Bernard Montgomery brit tábornok unokahúga.
A háború végeztével, annak ellenére, hogy rengeteg kitüntetéssel rendelzett, gyakorlatilag földönfutóvá vált. Ahelyett, hogy a szolgálataiért életreszóló biztonságot kapott volna, a bizonytalanság jutott osztályrészéül: 1945 áprilisával elbocsájtották, sőt javasolták mondjon le a tiszti ragjáról, s térjen vissza a polgári életbe. Oda, ahonnan érkezett. Nagy nehezen, csak 1946-ban kapta meg a letelepedési engedélyt. Lengyelországba soha többé nem akart vissztérni, mert édesanyját a nácik megölték, s a kommunista ország sem az ő függetlenségéhez illő helyszín lett volna.
Különféle munkákat vállalt, dolgozott a Harrodsban, majd elszerződött egy hajóra szobalánynak. Érdekesség, hogy kommandóskését ekkor is magával vitte, a bőröndje legaljába rejtette.
A sors kegyetlen fintora, hogy Christine-t 1952-ben egy féltékeny, ehagyott szeretője gyilkolta meg a Kensingtonban található Sheulbourne hotelben. Ő évek óta képtelen volt elengedni a nőt, folyamatosan követte, zaklatta. George Muldowney-t elítélték és felakasztották, segítve ezzel a Skarbek körüli legenda kialakulását.Ian Fleming első James Bond-regényét, az egy évvel Chistine halálát követően adták ki. A regényben szereplő első Bond lány, sötét hajú, Európából érkezett szépség volt. Akárcsak Christine. Többen pletykálták, hogy a Casino Royal írója és a nő szeretők voltak. Valójában semmi bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán találkoztak volna. Azonban tény, hogy Fleming a regény megjelenése előtt adott interjúiban hosszasan mesélt Christine-ről. Ő volt az egyetlen női ügynök, akit megemlített s , ezzel kétséget sem hagyott arról, hogy a lengyel származású nő volt a Bond-történetenek női ügynökeinek ihletője.
Magyarul a Gabo kiadó jóvoltából jelent meg Clare Mulley (az ő weboldalát itt találjátok) A kémnő, aki sokakat szeretett című könyve. Jó hír, hogy az írónő már megállapodott a könyv megfilmesítéséről.
Angolul értő olvasóim az alábbi dokumentumfilmet nézhetik meg:
