Néhány hete egy kis pihenést utaltunk ki magunknak Angliában. Útunkat a brit Riviéra felé vettük. Ezen az elnevezésen először nagyon jót nevettem, majd megtapasztalhattam, hogy valóban egy különleges klímájú fantasztikus helyről beszélünk, ami rászolgált a nevére. Torquay-ben szálltunk meg, amely nem mellesleg Agatha Christie szülővárosa is.

Husband csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy nem messze van innen Christie nyári rezidenciája, ahol alkotott. Innentől engem semmi más nem érdekelt, csak hogy mielőbb jussunk el oda. Pár éve láttam egy dokumentumfilmet a házról és a csodálatos, mesébe illő kertjéről. Szerettem volna saját szememmel látni mit élhetett itt meg az írónő, és milyen érzés lehet az otthonába lépni. Nagy rajongóként az is ismert volt számomra, hogy David Souchet utolsó Poirot alakítását is itt vették fel a Dead Man’s Folly című epizódban (magyarul: Gloriett a hullának)

Érdeklődtünk a városban, hogy mennyire zsúfolt a hely, mennyire látogatják sokan. „Ma már nem nagyon olvasnak az emberek, ne számítsunk nagy tömegre”. Ez azért elég szomorú…
Jó szokásunkhoz híven nyitásra mentünk a Greenway-ben található birtokra. Ha ti is el akartok esetleg látogatni,akkor érdemes telefonon érdeklődni, és parkolóhelyet foglalni (különben nem engednek be kocsival) és tényleg nyitásra érkezni.  Ha pedig kalandvágyóbbak vagytok, és nincs autótok, akkor hajóval is utazhattok.

Agatha gyermekkorától élt a falak között, s igazi csodaország tárulhatott fel számára az érdekes tárgyak között. Szeretem megfigyelni az apró részleteket, azt, hogy vajon mi inspirálhat egy alkotó embert, mit szívhatott magába az élményekből, környezetből. A Christie család tagjai a nyarat és a karácsonyi időszakot töltötték itt.

A szobák könyvtárnak és óriás mennyiségű gyűjteménynek is helyet adtak. A család minden tagja hódolt ugyanis valamiféle gyűjtőszenvedélynek. Volt aki porcelánt, más szőnyegeket, vagy éppen dobozokat halmozott fel. Az öt generáció csaknem 11 ezer tárgyat gyűjtött össze. Az írónő unokája 2014-ben adta át a házat a National Trustnak, ekkor számos holmi kikerült a gyűjteményből, amelyekhez a család ragaszkodott. Az ok nemcsak az volt, hogy iszonyatos pénzt, energiát és szervezést igényel ekkora birtok fenntartása, állagmegóvása – főként a szigorú védettség alá eső ingatlanok esetében, amivel a brit állam nem viccel- hanem az is, hogy az unoka valamiféle adótartozási ügybe keveredett, amelyből a nagylelkű átadás kapcsán sikeresen kimászott.

Elsőként abba a szobába léptünk be, ahol Agatha reggel szeretett tartózkodni, olvasni, és leveleit megválaszolni. Itt már feltűnő volt, hogy mennyire kedvelhette a keleti tárgyakat. Betekinthettünk a hálószobájába is, sőt a mellékhelységbe is amelyet kissé zavarónak éreztem, hiszen milyen furcsa más intim környezetébe beleskelődni. (de persze, hogy lefényképeztem!!)

Azonban mi más érdekelhetett legjobban, mint az aprócska gardrób. Sajnos nem lehetett megnézni a ruhákat, viszont jócskán meglepett, hogy egy piros ruhát állítottak ki, amely Agatha Christie viselt. Valahogy sosem jutott volna eszembe ez a szín.  A szekrényben azért feltűntek a kínai selyemköntösök és a bundák.

A szintén kicsinyke dolgozószobában láthattuk az írógépet, amelyen a remekművek születtek, és a könyvek néhány különleges példányát. Érdekes és egyben nagyon kedves gesztus volt a rendezőktől, hogy azokra az ülőalkalmatosságokra, amelyre nem szerették volna, hogy letelepedjen bárki, egy szúrós növényt helyeztek. A wc-ben egy kis párna és egy gumibéka volt, hogy nehogy valamelyik látogató esetleg túl buzgó legyen.

A ház egyik szobáját furcsa kék freskók díszítik. A II világháború alatt amerikai katonák állomásoztak itt. Egyikük, Marshall Lee úgy gondolta, telepingálja a falat harci jelenettel, hátha így jobban néz majd ki a György korabeli épület. Érdekes, hogy ezt a vandalizmust pont Agatha Christie védte meg: nem engedte, hogy eltüntessék a rajzokat, mivel ez is a történelem része, hozzátartozik a házhoz és lakóikhoz. A képeken mellesleg felbukkan regy meztelen hölgy is, akiről senki nem tudja kicsoda. A festőnek állt katona később jól menő illusztrátor lett, könyvborítókat is tervezett. Agatha Christie könyvhöz azonban sosem rajzolt. A ház nagyközönség előtti megnyitásakor őt is meghívták, azonban elutasította a lehetőséget. Azt pletykálják, kínos lett volna számára az előbb említett kérdés feszegetése és egy esetleges korábbi liezon napvilágra kerülése.

A kertről szintén érdemes mesélni, bár parknak, vagy arborétumnak is nevezhetnénk. (én mesevilágnak hívtam) Kacskaringós erdei utakon haladhattunk, különleges növények közt. Volt olyan ösvény, ahol külön tábla figyelmeztetett, hogy ne tapossuk el a kisállatok által kijárt utat. Mi fél napot töltöttünk el itt, de bevallom kevés volt. Lesétáltunk a hajóházhoz, a kilátóhoz, ami az öbölre néz.

Mindkettő megjelenik a krimikben. Majd visszamentünk a ház környékére, ahol titkos kacskaringós utakon az üvegháznál és titkos kertnél találtuk magunkat. Majd a padon ülve csak figyeltük a madarakat és a kert szépségét. Hihetetlen pozitív energia, nyugalom áradt mindenfelől. Mindent megértettem arról, hogyan lehetett az írónő ilyen aktív és termékeny alkotó.

Ha tehetitek, látogassatok el Greenwaybe!

Hercule Poirot-s grafikáimmal ellátott divat- és ajándéktárgyakat itt találhattok. 

Karafiáth Orsolya remek írását Agatha Christie-ről itt olvashatjátok.