Furcsa lett volna, ha éppen Prágában nem találok izgalmas ékszereket. Természetesen első este ráleltem egy csöppnyi kis boltra, amelyben a szecessziós ékszerek alatt egy kis tábla hírdette, ezeket bizony Alfons Mucha unokája tervezte.
Következő nap rögtön visszamentem, de sajnos éppen zárva volt az üzlet, ezért ha már úgyis a szecesszió bűvöletében voltam, elmentem megnézni egy kiállítást, ahol szintén Mucha alkotásokat is láthattam, végre élőben. (erről a kiállításról majd még olvashattok egy nagyobb posztban)

Később végre bebocsájtást nyerhettem az üzletbe. A tulajdonos Jarmila Mucha Plocková, aki híres nagyapja nyomdokain haladva értelmezi újra az örökséget. Az ékszerek, használati tárgyak, kendők mind-mind Muchá-hoz kapcsolódnak: vagy festményei, rajzai által inspirált alkotások, vagy éppen régi családi ékszerek rejkonstrukciói. A textilek közül nem egy Mucha kárpitjainak, grafikáinak motívumaiból építkezik.

A családi vonatkozásról is érdemes egy-két szót ejteni. Jarmila édesapja híres író, aki többek közt Alfons Mucháról is írt egy nagyon részletes könyvet. Ezt több nyelven kiadták szerte a világon, nálunk 2005-ben jelent meg. Az alábbi fotón láthatjátok a borítót, jó szívvel ajánlom elolvasásra! Mivel a híres képzőművész örököseként ő rendelkezik a tervek jogairól, Jarmila neki köszönheti, hogy ráruházta a Mucha életmű felhasználási jogait. Ő az egyetlen, aki a híres tervező munkáinak felhasználásával újabb tárgyakat állíthat elő.

S mielőtt bárki megijedne, hogy csak a rokonság okán jutott Jarmila a fantasztikus lehetőséghez, érdemes az ő életútjáról is ejteni néhány szót. Építészetet tanult a prágai Képzőművészeti Akadémián, majd 1981-ben spanyol férjével Barcelonába költözött. Itt tovább folytatta tanulmányait az Escolla Massana -Centre of Art and Design -ban. Később egy neves építész mellett dolgozott, többek közt a Miró múzeum befejezésében is részt vett, de dolgozott a Sevilla-i expo építészeti munkáiban is. Tervei egyre nagyobb figyelmet kaptak, és számos rangos megbízást nyert el.
1992-ben visszatért Prágába, és az édesapjától megkapott jogokkal a zsebében hozzálátott a családi örökség feldolgozásához.
Legjobban azok az ékszerek tetszettek, amelyek az elveszett családi gyűrűk, nyakláncok rekonstrukciói voltak. Az egyik nyaklánc páldául Mucha feleségének ajándékozott saját tervezésű nyakék, vagy éppen egy baglyos gyűrű. Mindegyik régi rajzok, fotók alapján lett újra elkészítve:

Felpróbáltam egy gyűrűt is, amelyet a Sarah Bernhardt számára készített egyik plakát inspirált. Érdekes, hogy amikor megkértem az eladó hölgyet, hogy szeretnék felpróbálni egy gyűrűt, rögtön ezt választotta. „Ugye ezt szeretné?” Valóban még most is ezt a gyűrűt szeretném.

Az eredeti szett Georges Fouquet műhelyében készült, s csak később jöttem rá, hogy pontosan ez volt az a darab, amelyről középiskolás koromban annyit álmodoztam:

 Ez pedig egy nyakék, amelynek eredetijét Marushka Mucha viselhette:

Az ékszerek egy része egyszerűbb formában készült, mint az eredeti változatok- gondolom a könnyebb eladhatóság végett, vagy éppen azért mert Georges Fouquet ékszerész örökségét sem szeretnék sérteni. De így is megdobogtatják az ember szívét. Vannak olyan ékszerek is, amelyeknek csak a gyűrű változata volt meg eredetileg, de Jarmila egy egész szetté egészítette ki a kollekciót.

A krizantémot ábrázoló bross eredeti tervei is megmaradtak az utókor számára:

Ha Prágában jártok mindenképpen érdemes az üzletet felkeresni, és körülnézni!

Itt találhatjátok: Maiselova 5, 110 00 Prague