Mindannyian szeretünk álmodozni nem csak a jövőről, hanem a múltról is. Közös emlékek derengenek fel, és jókat nevetgélhetünk azon, hogy néhány évtizede, vagy éppen gyerekkorunkban milyen tárgyakért sóvárogtunk.
Poós Zoltán az ezredfordulón vetette bele magát a retro tárgyak katalogozálásába. Szivárvány áruház című könyve (persze, hogy az a könyv is itt sorakozik a polcomon) óriási sikert aratott.

Frappáns szövegekkel-az eddig szépíróként ismert szerzőtől- kalauzolt vissza a boldog hetvenes-, és nyolcavanas évekbe. A retró tárgy-fotók mellett nem hagyományos értelemben vett designtörténeti esszéket olvashatunk, hanem egy kortárs irodalmi műben kibontakozó történetet, szereplőkkel, sztorikkal, megelevenítve a délkelet-magyarországi kisfiú, Józsika 70-es évekbeli gyerek- és 80-as évekbeli kamaszkorát.
A Szivárvány Áruház szövegeire a Filmmúzeum csatorna évekig tartó tévéműsorfolyamot szerkesztett, a kötet tárgyait pedig egy országjáró tárlat keretében is bemutatták. A komoly közönségsikert aratott könyv eddig összesen négy kiadást ért meg, melynek anyagát a Collective Art kiadó 9 év után újra gondozásba vette. Az új kiadó teljesen átdolgozott, felújított szöveggel, összesen több mint 120 retró tárggyal és esszével jelenteti meg a könyvet, immár Állami Áruház címmel.

Érdemes családi, vagy baráti társaságban átlapozni a könyvet, mert garantáltan jó szórakozást biztosít. Bárki is vegye kézbe a könyvet, pillanatok alatt átlényegül: előtör gyermek- és ifjúkori énje. Lelkes felkiáltások, vad mutogatás, gyors lapozgatás – így írhatók le a könyv azonnali hatásai.

Szinte mindenkinek van egy-egy emléke, vagy a zöldalma szappanról- amire mi már októberben elkezdtük kuporgatni a zsebpénzünket, hogy karácsonyra minden nőnemű családtag megkaphassa, vagy éppen a nyakba akaszthatós tollról, ami a legnagyobb meglepetést okozta számomra. Nem emlékeztem ugyanis arra, hogy anno a fellengzós „Collier pen” néven futott. A collier szórol ma már gyémántok jutnak eszembe, de minimum egy Swarovski nyakék. Hiába, no, változnak az idők!

Végre újra láthattam a hőn utált alföldi papucsot- ami nem egyenlő a Nemzeti színház igazgatójának lábbelijével. Az astoriánál anno kígyózó sorok álltak a rettenetes papucsra várva. Ez a papucs garantáltal slamposított minden megjelenést, és messziről hírdette, hogy viselője nem a „popperek” világába tartozik. A papucs elengedhetetlen kiegészítője volt a szimatszatyor, amelyet kissé hiányolok a válogatásból.


Nem maradt ki viszont az Abbás pénztárca,a Filtol cigaretta, a polimer kazetta, a moncsicsi,vagy a trafikusok által külföldi lapokból kifotózott sztárkártya. Ezeket a nem túl jó minőségű kis fotókat gyűjtöttük, és vetekedtünk egymással kinek van klasszabb képe. utólag belegondolva, egészen komoly összegeket elkölthettem Csillagok háborúja fotókra.

A könyv végén remek plakátválogatást böngészhetünk. Az utca hírmondóitól megtudhatjuk, hogy Jucika ma ráér, mert ma joghurt lesz a vacsorájuk, vagy azt, hogy az Omnia kisöccse a Rio kávé.
Ízelítőül néhány kép a könyvből. Ha van kedvetek, osszátok meg a többi blogolvasóval, hogy milyen emlékek jutottak eszetekbe a retro tárgyakról!

A könyvet itt rendelhetitek meg.
Figyelmeztetés: a könyv függőséget okozhat! Jómagam órák óta keresgélek a neten újabb, és újabb képeket, amelyek az állami áruházban látott fotók alapján jutottak szembe.

A poszt fotói Poós Zoltán Állami áruház című könyvéből, illetve a retronom.hu-ról származnak.