Már a címével is óriási bölcsességről tesz tanubizonyságot a Mester. Főleg amikor mostanság mackónadrágos zakós férfiak kerülnek képernyőre terpeszülésben interjúvolva alanyaikat, vagy éppen gumicsizmában gáláznak, mások pedig menyasszonynak öltözve igyekeznek bálokra, hiánypótlónak mutatkozik egy ilyen provokatív címmel megjelenő kiadvány. Giorgio Armani a magyar könyvesboltoknál aktuálisabb piacra nem is kerülhetett volna.
A könyv nem egy életrajz, s mikor ezt leírom önmagamnak mondok ellent. Valójában mégiscsak Armani élete, személyisége, hitvallása rajzolódik ki ebből a kirakósjátékból, amelyet interjúiból kiragadott mondatokból állítottak össze.
Manapság, amikor a véget és értelmet nem érő mondatkígyókból álló (ál)bölcsességek adnak könnyű olvasmányt az instant megvilágosodásra vágyóknak, akkor a Paola Pollo által szerkesztett gyűjtemény alaposan megtréfálhatja a figyelmetlen olvasót. Míg a cím könnyed, és kőbe vésendő állítást tartalmaz, addig a gyűjtés tartalmaz igencsak filozofikus, vagy éppen első olvasásra érdektelennek tűnő, ámde Armani portréját remekül árnyaló idézeteket. A sok-sok interjú során egy-egy elejtett tréfás, vagy éppen pikírt válasz remekül tükrözi a tervező egyéniségét.

„Meggyőződésem, hogy én könnyű divatot diktálok, csak viselni nehéz. Fej kell hozzá, nem csak arc”

Először mindenki átpörgeti majd a könyvet és bölcs szentenciák után fog kutatni, amelyeket rendre meg is fog találni. Aztán akkor éri majd az olvasót a meglepetés, amikor belefut majd bizonytalanságot tükröző, elgondolkodtató interjú részletekbe.
Azt hiszem itt jön el az a pont, amikor érdemes az interneten párhuzamosan megnyitni egy részletes Armani életrajzot, és a könyvet a valós, lap lap utáni sorrendben végigböngészni. Elénk fog tárulni egy nem könnyű természetű, ámde sokkal tehetségesebbb, és elkötelezettebb ember portréja. A jó érzékkel kiragadott interjúrészletek pedig néha zavaróan intim közelségbe hozzák majd Armanit. Megismerhetjük a maximalizmusra törekedő, és mindig kételkedő, érzékeny embert.
Végül jöjjön az egyik kedvenc idézetem, amely vetekszik a Galaxis útikalauz stopposoknak élet értelmét firtató kérdésére adott válaszával.

„Mesélje el, milyen stratégiai fejlődésen ment keresztül a kilencvenes évek elejétől kétezer elejéig!

Mentem a magam feje után.

-The International Herald Tribune, 2002. április 9.”

A könyv az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.