Mielőtt elolvasnátok Kiss Szilárdnak, a Fashion Awards Hungary Az év stylistja 2014 díj nyertesének feltett kérdéseimet, valamint az általa adott válaszokat, el kell mesélnem hogyan ismerkedtünk meg.

Kezdő divattervezőként egy avantgarde divatszínház bemutatójára terveztem egy szárnyasbetét ruhát, amelyet egy 130 kilós hölgyre adtam,és valóban intimbetétekből, valamint strucctollakból állt. Az akkoriban egyedülállóan új szemléletű, első magyar glossy magazin az Elite, az éppen befutó Geszti Péterrel készített egy többoldalas anyagot. Geszti ragaszkodott hozzá, hogy az egyik képen az őrült kreációm is rajta legyen. A magazin divatszerkesztője pedig kinyomozta a kreátort- engem. A kép elkészült, és pár hónapra rá a magazin címlapjához készíthettem ruhát, Kiss Szilárd, azaz az Elite divatszerkesztőjének felkérésére. Mindez csaknem húsz éve történt. Barátságunk, és szakmai kapcsolatunk azóta is tart.

Amikor kisfiú voltál és megkérdezték, hogy mi akarsz lenni, akkor mit válaszoltál? Esetleg azt, hogy stylist?

Ha akkor tudom, hogy létezik olyan, akkor biztosan azt J. Már kisgyerek koromban biztosan is éreztem, hogy a divattal akarok foglalkozni.

Azt hiszem a 80-as években fogalmazódott meg bennem, hogy én is valami „imidzsmékör”  szeretnék lenni, miután láttam (egy kiállításon, mert akkor még nem volt internet ) Jean-Paul Goude munkáit, különösen Grace Jonesnak kreált fotóit, videóit és Király Tamás máig előremutató bemutatóit. Ruhákat rajzoltam, pályázatokra küldtem el a kis terveimet és anyám ruháiból stylingot készítettem az osztálytársnőimnek. Később aztán a középiskolát és a főiskoláimat is eszerint választottam: rajzot, ruhaipari technológiát, művészettörténetet, divattervezést, divatillusztrációt és újságírást tanultam többek között.

Magyarországon te voltál az első stylist. Hogyan jött az ötlet, hogy olyan szakmát válassz, ami gyakorlatilag nem is létezett nálunk?

Magyarországon a rendszerváltás után hamarosan megjelentek az első reklámügynökségek, glossy magazinok, multinacionális divatmárkák. Így szükség lett  szakemberekre arculatok kialakításához.

Akkoriban Angliában tanultam divatfőiskolákon és az ott szerzett tapasztalat nagyon megváltoztatta a szemléletemet. Miután hazatértem stylist pionyírként kezdtem el dolgozni, mert láttam, hogy erre lesz szükség. Mivel nem volt ennek a foglalkozásnak múltja itthon, még évekig el kellet magyarázni, hogy mit is csinál egy stylist. Sőt azt is el kellett fogadtatni, hogy ez egy szakma. De a külföldön szerzett tudás előnyt jelentett számomra az akkor formálódó itthoni közegben, és fokozatosan egyre több munkám lett.

Megszámlálhatatlan mennyiségű divatcéggel, magazinnal dolgoztál. Melyik munkád áll legközelebb a szívedhez?

Nehéz kiemelni egy-egy munkát, de azt hiszem mindig az „elsők” maradnak meg leginkább az ember emlékezetében. Szerettem az első magyar glossy magazinnál, az Elite-nél dolgozni. Mivel nem licensz lap volt, lehetőségünk volt sok olyan dolgot kitalálni és megvalósítani, amit még nem próbált ki senki azelőtt. Máig hálásan gondolok Körtvélyes Évára (aki a magazin főszerkesztője volt), hogy vevő volt erre. Nem hagyhatom ki a Cosmopolitant sem, hiszen a magyar piacon megjelent első nemzetközi magazin hazai kiadásának születésénél is ott voltam. Az elmúlt 15 év alatt többször is visszatértem a laphoz és jelenleg is ott vagyok divatszerkesztő.

Palvin Barbaráról készített címlapunkat 10 másik ország is átvette, Mexikótól Oroszországig. Emlékezetes marad az első nagy kihívást jelenő reklámfilm is, amit a hajdani Eurofilmmel készítettem. Több száz embert kellett felöltöztetni az egyes képekhez: pl. az egyikhez velencei karnevált kreálni 200 emberrel, szín-kódolva. Balai Zsuzsa ruhakivitelező segítsége nélkül nem is sikerült volna. Büszke vagyok a Krea Művészeti Iskolára is. Az általam kidolgozott divattervező szak és az első magyar stylist képzés azóta sok tehetséget adott a szakma számára. Az editorialjaim közül több kedvencem a külföldi kooperációkból került ki. (Mivel mind a mai napig van különbség a magyar és a nyugati mentalitásban és a rendelkezésre álló lehetőségekben, ami lejön a képekről is.)

Több iskolában tanítottál már, öt éven keresztül Távol-keleten is, sok szakember került ki a kezed alól. Az idén egyik régi tanítványod is versenyben volt a díjért. Kire vagy a legbüszkébb közülük?

Mindenkire büszke vagyok, aki valamire vitte. Többek között Laczkó Mónika és Molnár Anikó (Marie Claire), Tóth Ali (The Room), Sági Ildi (Évszakok), Décsi Juli (One Fashion), Szilágyi Dóra (adidas), Julie Kamolvisit (Hara), Park Usavalapnirundon (Jaspal), Nyilas Alex (Il Bacio di Stile), Oehler Dina (RTL Klub) és Hettich Dóra (Cosmopolitan), akik szép sikereket értek el, de nem szálltak el. Ma is szívesen segítem az útját a tehetséges tanítványaimnak. Emlékszem mennyit számított akár csak egy biztató szó is nekem kezdőként (még most is)

Ha jól tudom pályafutásod alatt még sosem ismerték el a munkádat semmiféle szakmai díjjal, miközben tanítványaid közül már többen voltak jelöltek, és nyertesek . Bevallom nekem könnyes lett a szemem, amikor kimondták a neved. Számítottál a díjra, vagy inkább szkeptikus voltál?

Is-is. Hiszen akár megkaphattam volna már hamarabb is. Sőt sokan azt is hitték, hogy már megkaptam. Így nem gondoltam rá addig, míg fel nem kerültem a jelöltek listájára. Éreztem, hogy sokan drukkolnak nekem és ez nagyon jól esik.

Szerinted van üzenete annak, hogy idén a több évtizede a divatszakmában dolgozó jelölteket is díjazták?

Akár lehetne is, de szerintem nem volt.

Van-e olyan álmod, amit szeretnél megvalósítani?

Szeretnék normális körülmények között, normális idő felhasználással, normális pénzt keresni azzal, amihez értek. Úgyhogy lehet, hogy még egyszer megpróbálom máshol, ahol ez normális és nem álom kategóriába tartozik.

Kiss Szilárd facebook oldalát itt találhatjátok még több képpel, információval.

A posztban szereplő képeket készítették: Balla Vivienne, Sárosi Zoltán, Hajdú András, Peter Schreiber, Norbert Baeres, Baráti Vince. Közös fotónkat Holecz Endre készítette.