A Harpers Bazaar-nak készült 1963-ban az a futurisztikus fotósorozat, amely a mai napig nem tud elavulni, és nem lehet megunni sem. Újra, és újra érdekes apróságokat lehet felfedezni rajta, vagy éppen az interneten böngészve újabb werk-képekre lehet bukkanni.

A fotográfus Melvin Sokolsky ötlete volt a tavaszi, legmodernebb divatot a város felé repíteni, miközben modelljeit egy plexigömbbe zárja. Magát az inspirációt pedig nem mástól, mint a szürrealizmus atyjának is nevezett Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című alkotásából nyerte. A triptichon, vagyis hármasoltár formájában festett alkotáson láthatunk egy gömbbe zárt párt- de ez a forma, mint a teljesség jelképe többször is megjelenik. A szárnyasoltár csukott állapotban a Föld képével van díszítve, amely mi másban, egy átlátszó gömbben „foglal helyet”.

Szerencsére a divatfotók Bosch világánál szelídebb érzést közvetítenek felénk, bár a modellnek, Simone d’Aillencourt-nak lehettek féleémetes élményei a fotózás ideje alatt. Az óriási plexigömböt tíz napon át készítették. A záródást alumínium pántokkal oldották meg. A modell bemászott a gömbbe, rázárták, és egy daruval felemelték. Ahogy elérték a kompozícióban elképzelt helyet, készülhetett a modell elfoglalni a pozícióját.

Érdekesség, hogy az egyik kép a Szajna felett készült. Az itt viselt cipőt a fotózás után ki is dobhatták, mert a gömböt túlságosan alacsonyra engedték, és a a folyó vize beszivárgott. Érdemes belegondolni abba- főleg a divatszakmában dolgozó olvasóimnak-hogy a képek készítésekor nem volt mód igazításra. Se sminkes, se fodrász, se stylist nem igazgathatott semmit. Ha már a modell a gömbben volt, a képnek el kellett készülnie, ráadásul jól!

A sorozat borítóképe New Yorkban készült színesben, míg az editorial Párizst barangolja be, artisztikus, fekete-fehér fotókon. Azt hiszem ez az a sorozat, amiért több, mint ötven év után is bármely fő-, vagy képszerkesztő megnyalná a tíz ujját.