Néhány napja számoltam be Louis Vuitton legújabb, Cœur Battant nevű parfümjéről, amelyben Emma Stone többek közt a Capri szigetén lévő Casa Malapartében éli meg az LV életérzést. Itt olvashatjátok az erről szóló posztot, ha még nem tettétek volna meg.

Ma pedig Budai Ildikó lakberendező oldalán egy izgalmas, és alapos kiegészítést találtam a cikk kapcsán, amely a villa történetéről és berendezéséről mesél. Mi sem jobb annál, ha egy szakavatott hozzáértő tart virtuális tárlatvezetést, így hát felkértem Ildikót egy vendégposztra! Gyertek velünk!

Capri keleti partján, egy tengerbe nyúló sziklán egy magányos ház áll. A civilizációtól teljesen el van zárva, csak gyalogosan vagy csónakkal lehet megközelíteni. Pontosan ez volt Curzio Malaparte, a híres olasz író vágya, amikor Adalberto Libera építésszel 1937-ben megterveztette a házat. Vörösre festett falai, egyszerű tömege, és a tetőteraszra vezető tekintélyes lépcsősor rideg, de monumentális hatást kölcsönöz a villának.

A modern olasz építészet eme remekműve Jean-Luc Godard filmrendezőt is megihlette, aki itt forgatta a Megvetés című film egyes jeleneteit. Talán sokaknak vésődött a memóriájába a tetőteraszon meztelenül (pardon: egy könyvvel a popsiján) napozó Brigitte Bardot alakja.  Az építész: Adalberto Libera. Az építtető: Curzio Malaparte. A helyszín: Capri. Aki meztelenül napozik nyitott könyvet téve a fenekére: Brigitte Bardot. Aki a nappaliban terpeszt: Fritz Lang. Aki mindezt felveszi: Jean-Luc Godard. Aki a történetet kitalálta: Alberto Moravia. A tulajdonos: Kínai Népköztársaság. Ez így értelmetlen.

A helyes bevezető ez lenne: Curzio Malaparte olasz író számára épült ház magányosan áll egy, a tengerbe nyúló sziklás félsziget tetején, Capri szigetének keleti oldalán. Az 1941-ben befejezett ház építésze Adalberto Libera. Az épület meghatározó eleme a tetőteraszra vezető drámai lépcsősor. A többiek – Bardot, Lang és Godard – Moravia Megvetés című regényéből készült film forgatása miatt tartózkodtak a helyszínen. Az író halála után a Kínai Népköztársaságra hagyta a házát.  Curzio Malaparte olasz író, aki munkássága során szinte mindenkivel összetűzésbe keveredett, a fasisztákat és a kommunistákat egyaránt magára haragította. Ennek következményeként Mussolini és a fasiszta párt 5 évre internálta Lipari szigetére. Miután hazatért, paradox hatás jelentkezett nála: szabadulása után is magányra vágyott, így 1936-ban úgy döntött, hogy házat épít Capri szigetén. Malaparte az épületben önmagát szerette volna megvalósítani, ezt a törekvését a „Casa come me” (House like me) mondatban foglalta össze. A ház megtervezésére az olasz racionalizmus egyik legjelesebb képviselőjét, Adalberto Liberat (a Gruppo7 tagja) kérte fel.

A ház megalkotásában a megbízó komoly szerepet szeretett volna vállalni, ennek következtében már az első tervek sem nyerték el tetszését, mert nem látta személyének megvalósítását az építész racionalista rajzaiban. Ennek köszönhetően végül ő maga fejezte be az épületet helyi kőművesek segítségével. A ház Capri szigetének keleti részén egy sziklás félsziget tetején, a tengerszint felett 32 méterrel helyezkedik el. Meghatározó eleme a tetőteraszra vezető drámai lépcsősor, amely a ház szimbólumává is vált. Érdekessége, hogy Malaparte egy közismertté vált képen egy nagyon hasonló lépcső előtt áll Lipariban, fogvatartásának helyszínén.

A nagy jelentőséget kapó tetőteraszon egy elegánsan kanyarodó és elfogyó szélfogó oldja a szögletes formákat. A ház belső tereiben egyaránt megtalálhatóak archaikus, romantikus és klasszikus elemek is. A második szinten lévő nagyterem a kilátásra fókuszál. Ezt hangsúlyozza a különleges üveg hátlapú kandalló is, amely lehetőséget ad a tűz és a panoráma látványának egyesítésére. Malaparte úgy gondolta, hogy a „kő portréjának” megértése nehéz feladat, ezért művének magyarázatát egy esszében is összefoglalta.

Végrendeletében a házát a Kínai Köztársaságra hagyta, amit a rokonok egyből megtámadtak, végül az épület több évre üresen maradt. Karakterességét és rendkívüliségét az is bizonyítja, hogy 1963-ban bevonult a filmtörténetbe, ugyanis Jean-Luc Godard itt forgatta ” A megvetés” című filmjét.

A házat az 1980-as években renoválták és a Ronchi építészeti alapítvány vette gondozásba. Azóta is ezen kattog az agyam, mint ahogy még rajtam kívül sok-sok embernek és megihlet másokat is ilyen-olyan témakörben, belecsempészve valahogy egy-egy tervbe, alkotásba, filmbe vagy éppen egy parfüm reklámjába.

A vendégposzt szerzője Budai Ildikó belsőépítész. Weboldaláért és Facebook oldaláért kattintsatok ide és ide.