Hihetetlen azzal szembesülni, hogy évtizedekkel ezelőtti sztártervezőket milyen mostohán kezel az utókor. Újabb „ismeretlen” designert mutatok be nektek, akit akár az amerikai Christian Diorként is emlegethetnénk.
Charles James 1906-ban született Angliában, ahol később tanulmányait is végezte, egy teljesen átlagos állami iskolában. Az iskola azonban komolyan meghatározta jövőjét, mivel itt ismerkedett meg Cecil Beatonnal, és kötöttek életreszóló barátságot.

Cecil Beaton fotói később nagyban hozzájárultak sikeréhez, és ismertségéhez.
Coco Chanelhez hasonlóan először nem ruhákkal, hanem kalapok tervezésével foglalkozott, de nem is akárhogyan. Ekkor már Chicagoban élt, és egy építészeti cégnek dolgozott. Íróasztalán szabott ki mintás kendőket, amelyeket el is adott. természetesen kirúgták.

Ezek után nyitotta meg kalapszalonját Charles Boucheron néven , amely nevet egyik osztálytársától kölcsönözte. valóban, a Boucheron cseppet elegánsabban hangzott, mint James.A fejfedőket kliensei fején állította be, formálta, így megkreálva a végső designt. 1928-ban pénzügyi problémák miatt New Yorkba költözött és kalapjait a legnagyobb amerikai üzletláncok kezdték forgalmazni. Ekkor érdeklődése már a ruhák felé fordult, és megkezdődött az a hosszú időszak, amikor London, Párizs , Chicago és New York közt ingázott.
A harmincas és negyvenes években már olyan érdekes szabászati megoldásokat, geometriai formákat alkalmazott, amelyek messze megelőzték korukat. Nem csoda, hogy még a mai napig is komoly haute couture márkák említik Charles James nevét, ha meghatározó inspirációról, elődökről beszélnek. Londonban megnyitotta első szalonját, ami szinte pillanatokon belül becsődölt. 1933-ban azonban újranyitott.
Különleges ruháit ekkor már Angliában, és Amerikában is gyártották. a kor leghíresebb áruházai forgalmazták és gyártották terveit, gyakran a saját márkajelzésük alatt, mégis James hírnevét növelték ezek az eladások. Az arisztokrácia és a művészvilág hamar felfigyelt munkáira. 1937-ben megtartotta első divatbemutatóját. Már ezen a bemutatón is megjelentek a rá oly jellemző szalagos ruhák.

Egész pályafutása alatt jellemző volt a szalagok használata, valamint az, hogy korábbi kreációit gyakran újratervezte.Több, mint ezer különféle terv fűződik nevéhez, de mivel gyakran cégek részére dolgozott, soknak nyoma veszett, illetve nem tudják biztosan, hogy az ő munkája, vagy nem.
1939-ben úgy döntött, hogy inkább New Yorban nyit szalont, az angol helyzet ekkor már bizonytalan volt. James terveivel teljesen figyelmen kívül hagyta a háborút, és az ahhoz kapcsolódó racionális elvárásokat. De nemcsak ezt hagyta figyelmen kívül!
Híres volt szeszélyes stílusáról, valamint arról, hogy gyakran nem tartotta a megígért időpontokat. Ügyfelei sokszor csak késve kapták meg a ruhákat, máskor kétszer fizettette ki a megrendelt darabot, de olyan eset is volt, amikor Charles James darabokra vágta a ruhát, mert nem volt megelégedve a végeredménnyel…vagy éppen a klienssel. Ettől függetlenül mindenki elismerte zsenialitását.
Folyamatosan kísérletezett az anyagokkal és a formákkal. Egy éven át például csak a ruha ujjának szerkezetével, illetve az ahhoz kapcsolódó anatómiával foglalkozott. Szerette variálni az anyagokat és a színeket, lehetőleg a megszokottól, és az aktuális trendektől függetlenül. Kontrasztos tetxtileket társított egymáshoz, mint például szatént a dzsörzével.
A negyvenes évek végére a legsikeresebb tervezők közé kűzdötte fel magát. Komoly vevőköre volt, akik közül kiemelkedett Millicent Huddleston Rogers, a Standard Oil örökösnője. Benne nemcsak tökéletes kuncsaftra, hanem múzsára is lelt.
maximalizmusa egyre jobban hajtotta, mind többet és többet akart dolgozni, és elérni. Számtalan céggel szerződött le, arra, hogy kollekciókat tervez. Végül annyira túlvállalta magát, hogy nemhogy teljesíteni, de követni is lehetetlen volt szerződéseit.
1958-ra teljesen kiégett. Házassága hamarosan tönkrement, és már a divat világa sem látta olyan szívesen.

1964-ben beköltözik a bohém stílusáról híres szállóba, a Chelsea-be. Itt ismerkedik meg a híres illusztrátorral Antonio-val, akivel a divattörténelemben egyedülálló projectbe kezdtek.(erről ebben a korábbi posztban is olvashattatok)
1978-ban halt meg tüdőgyulladásban.
Munkásságát kortársai is nagyra értékelték. Poiret meghajolt tudása előtt, Chanel, és Schiaparelli viselték ruháit, Balenciaga a legnagyobb amerikai tervezőnek nevezte, Christian Dior pedig a New Look inspirálójának tartotta Charles James-t.
S hogy micsoda utóélete van Charles James munkáinak. Az utazó című filmben Angelina Jolie egy vintage ruhát viselt, valamint a 2011-es oscar díjátadáson Marisa Tomei jelent meg egy ötvenes években készült James estélyiben.