Verekedések világszerte, ebay-t és egyéb internetes kereskedő oldalt ellepő túlárazott zsákmányok, hisztéria, félelem és rettegés, mindez egy kollaboráció miatt.

A kétbetűs divatcég szakemberei zseniális ötlettől vezérelve évekkel ezelőtt kitaláltak egy olyan lehetőséget, amely álmokat materializál elérhető(?) közelségbe.

A fast fashion márkák a legnagyobb divatházak trendhullámaira kapaszkodva reagálnak villámgyorsan a változásokra. De vajon a vásárlók tényleg a fast fashion cégek logóit szeretnék magukon látni, az  „olyan mintha ruhákon”, vagy titkon a luxusmárkák ruháira vágynak? A válasz igen egyszerű. Persze, hogy mindenki „menőzni” szeretne: mutatni, hogy neki tellik a drága, egyedi öltözékekre, megteheti, hogy azt hordja, megmutathatja az interneten, kiposztolhatja, és villoghat vele.

Ez nem újkeletű vágy, hanem az emberi természet egyik velejárója. Emlékszem rá, hogy gimnazista koromban, az osztályban legmenőbbnek számító lányok mind egy bizonyos drága butik ruháit viselték. Igazándiból sosem értettem, hogy ezt hogyan engedhették meg maguknak, míg sok-sok évre rá meg nem tudtam az igazságot. A lányok ugyanúgy otthon varrták a Burdából a ruháikat (feltételezem a butikos is valami hasonlóan dolgozott), csak éppen kisollóval jártak próbálgatni a butikba. A cimkéket óvatosan kivágták, majd otthon átvarrták a saját ruhájukba.

Most is valami hasonlót érzek. A szétkapkodott kollekció gyönyörű szép, csak nem az aminek hisszük. Nem egyedi, nem luxus, hanem egy fast fashion márka emeltebb kivitelezésű tömeggyártott konfekcionált darabjai.

Persze mindenki becsaphatja magát, és képzelheti, hogy designer ruhát hord. Valójában rajta kívűl még több százezren képzelik ugyanezt, ugyanabban a darabban a tükör előtt büszkén szelfizve… A fast fashion márka pedig őrületes (ingyenes) publicitást kap a limitált széria megszerzéséért kitört hisztéria kapcsán minden egyes országban.

A néhány perc alatt elkelt kollekció darabjai pedig megkezdték szégyenletes menetelésüket a különféle kereskedő portálokra. Ma már bárki licitálhat akár a papírzacskókra, akár a vállfákra, vagy a repiajándékba adott sapkára. S itt jön a kérdés: vajon az együttműködésben részt vevő designereknek meddig jó reklám ez, s mikor válik kínossá?

A fast fashion márka képviselői minden fórumon kérik az embereket, hogy tartózkodjanak a nepperektől való vásárlástól. Vajon elég lesz ez?

A zseniális marketing ötlet, és egyben valószínűsíthetőleg őrületes kasszasiker mikor fordul át kellemetlen, ciki üggyé, amely mára a netes mémgyárak egyik kedvenc témája lett?

Kínos, vagy menő dolog lesz hordani a kollekció darabjait?

Csupa megválaszolatlan kérdés…