Néhány napja, sok év elteltével megtaláltam az alaposan elpakolt Moulin Rouge dvd-met. Eszembe jutott a rengeteg – mostmár réginek mondható- emlék. Mindannyian, akik akkor és ott részt vehettünk a Revue déja Vue megalkotásában, valami különlegesnek lehettünk részesei. Talán még most is érdekes lehet néhány kulisszatitok az utolsó igazi hazai revü jelmezeinek elkészültéről. Illetve megnézhetitek a teljes, egy órás revüfilmet, amit a show-ból készítettünk.

https://www.youtube.com/watch?v=mIZr8XNG78U

Az újranyitást megelőzően egy „bontóbulit” szerveztek a tulajdonosok, ahol Budapest hírességei, és a számtalan újságíró közt jómagam is résztvettem. A jobboldali, emeleti páholyok egyikében figyeltem az eseményeket, és már ott elhatároztam, a nyitó revüt csak én tervezhetem. Elhatározásomat még jobban erősítette, hogy mesterem Vogel Eric- aki anno a Moulin állandó jelmez-, díszlettervezője volt- az utódjának nevezett.
Hónapok teltek el, amire az első pletykák eljutottak hozzám: a mulató főigazgató, rendezője Kalmár Péter elkezdte gyűjteni a stábot. Több ismerősöm segítségével, rajzokat, vázlatokat juttattam el hozzá. Nagyjából tucatnyi megkeresés után volt hajlandó fogadni, „ha már ennyire erőszakos” voltam. Elmesélte a koncepciót, és vázlatokat kért tőlem. Ígérni nem ígért semmit, de három nap elteltével- mint a mesében- látni akarta a terveimet. Rengeteg variációt készítettem, ami ezesetben több száz skiccet jelentett. Íme néhány, illetve erre a linkre kattintva elérhetitek a videót ahol a jelmezterveket és a kész kosztümök képeit társtottam össze.

Mondanom sem kell, hogy megkaptam a munkát: én lettem a Revue déja Vue jelmeztervezője. S hogy ne üljek a babérjaimon , a következő kihívás a show összes jelmezének megtervezése volt- két hét alatt. Itt kell megjegyeznem, hogy a műsorban 120 öltözék szerepelt, komplett parókával, cipővel, kalappal, ami 72 különféle designt jelentett. Éjjel-nappal rajzoltam.

Az elkészült terveket aztán kiviteleztetni is kellett. Több tucat szakember dolgozott a kezem alá: kalaposok, művirágkészítők, cipészek, básbosok, kesztyűkészítők, szabászok, hímzők, textilfestők. Az alapanyagok a világ különféle tájairól érkeztek: Japánból, Amerikából, Németországból, Franciaországból.

A parókákat hazánk legkíválóbb szakembere Sommer Kati készítette. Minden a terveim alapján készült, a legutolsó övcsatig megvalósult az, amit megálmodtam. Természetesen a jó munkához idő kellett: egy évbe tellett, mire minden elkészült. Több „mázsa” Svarowski kristályt, és több kilométernyi flittert varrattattam a jelmezekre. A záróképben a tánckar jelmezein pedig a hetvenes évekből megmaradt régi strasszokat hasznosítottuk újra. Így a 30 évvel korábbi revü jelmezei ismét élvezhették a reflektorfényt.  Érdekesség, hogy a jelmezkészítés legjavát a Magyar Televízió műhelye végezte, akiknek ez volt az utolsó munkájuk. Szinte a nyitásunkkal egyidőben felszámolták, az amúgy remekül működő egységet. Az első jelmezes próbákat még a sittes zsákok közt, a félig kész mulatóban tartottuk. Nagyon vicces visszanézegetni a képeket.

Végül minden a helyére került, és 2000 március negyedikén megnyithatta kapuit a budapesti Moulin Rouge.  Sajnos a műsor nem sokáig ment, különböző okok miatt. Szerencsére egy hatvan perces revüfilm is készült a Revue Déja Vue-ből, amit a mai napig gyakran bemutatnak a különféle tévécsatornák. Egy ismerősöm szerint „egy szép műfaj szép halálát” tervezhettem meg. Lehet igaza van….

A Moulin Rougeban sokáig diszkó üzemelt, nem revüszínház, ha jól tudom az Operett egykori vezetőinek sikerült végül megszerezniük ezt a gyöngyszemet, s mostmár a színház része. Igaz ezt a hozzácsatolást például a gyönyörű freskó is bánta, amely Farkas Gábriel munkája volt. . A jelmezek is elkerültek a szélrózsa minden irányában. Néhány a szereplőknél van, mások még a mai napig is használatban vannak különféle műsorokban, de vannak olyanok is, amelyek az enyészeté lettek, mert darabokra szedték őket, hogy más ruhákat díszítsenek velük, de olyannal is találkoztam, hogy más dicsekedett az én „tollaimmal”..
A Déja Vue csapat tagjai közül, azonban sokan mind a mai napig jó barátok, figyelik, segítik egymás munkáját.

A Paradi Online oldalán várom a hozzászólásokat. Ha pedig lájkolod is az oldalt, annak külön örülök.

A Paradi Online további működését tudjátok támogatni, ha innen vásároltok a saját tervezésű ajándéktárgyaimból, vagy PayPal-on keresztül  „virtuálisan meghívtok egy kávéra”.