Emanuel Ungaro olasz emigránsok gyermekeként született 1933-ban Aix-en-Provence-ban. Szülei a  fasizmus elől Franciaországba menekültek. S ha a családnevet egy kicsit jobban megnézzük, az valóban azt jelenti „magyar”.  De hogy ez hogy kapcsolódott a család történetéhez, vajon magyar felmenőkkel rendelkeztek-e, azt nem tudni. Ungaro 22 évesen Párizsba költözött, hogy szerencsét próbáljon. 1958-ban már Cristobal Balenciaga-nál- aki ekkoriban karrierje csúcsán állt-  kezdte tanulni a szakmát.  Később a hasonlóan előremutató ötleteiről, és a divat megreformálásáról- például a miniszoknya feltalálásáról híres – Courreges-nél dolgozott, majd 1965-ben megalapította saját divatházát.

Első kollekciója nappali viseletekből állt, mivel ennél bonyolultabb kollekciót apró stúdiójában nem tudott elkészíteni, valamint a filozófiájával szöges ellentétben állt estélyi ruhákat, vagy éppen hordhatatlan kreációkat tervezni.

„Ez nem az én stílusom. Én a mai kor embere vagyok, és a mai kor női számára tervezek.”

Kortársával Yves Saint Laurent-nel együtt tekinthetjük a hordható haute couture megteremtőjének. Jellegzetes színhasználat, valamint a minták bátor keverése különleges helyet követelt meg számára a divat nagyágyúi körében. Híres kliensei között olyan nevek voltak, mint Jackie Kennedy vagy Catherine Deneuve. Divatháza legnagyobb fénykorát a nyolcvanas években élte, ekkor, 1983-ban alkotta meg első parfümjét a Dívát.

A kilencvenes évek vltozásait a divatház nem tudta követni és számos problémával kellett szembe nézniük, és lassan eljött a hanyatlás ideje.  1996-ban a divatház többségi részesedése a Ferragamo égisze alá került. 1998-ban Ungaro Giambattista Vallit átcsábította a Kriziától, majd 2004-ig közösen dolgoztak. Valli számos vitát követően hagyta el a céget, meglepő módon nem Emanuel-lel, hanem feleségével, aki mellesleg a márka kommunikációs igazgatója is volt. 2005-ben 84 millió dollárért Ungaro eladta a márkát Assim Abdullah üzletembernek, és nyugdíjba vonult. Ezután egymást váltották a tervezők, jobbak, rosszabbak tűntek fel. A legnagyobb mélypont talán a 2010/11-es őszi-téli kollekció volt, amelyben az akkori művészeti vezetőnek Esteban Cortazar – aki mellesleg Peter Dundast váltotta két szezont követően- Lindsey Lohan és egy friss diplomás divattervező útmutatásai szerint kellett dolgoznia. Nála a harmadik szezont követően telt be a pohár, amikor a tulajdonos által kinevezett igazgató Paris Hilton és Lizzye Jagger ötletei alapján akarta dolgoztatni. Az alábbi videó talán a divattörténelem egyik legkínosabb interjúját és a divatvilág legképmutatóbb riportját mutatja:

Érthetően Emanuel Ungaro nem volt boldog a celebesítéstől. A kollekció pedig óriásit bukott, nem talált szíves fogadtatásra. Ezután Giles Deacon vette át a divatházat (itt olvashattok róla, volt szerencsém élőben látni a bemutatóját), de a tervezők váltakozása folytatódott. 2019-re azonban rájöttek, hogy érdemes beásni magukat az Ungaro archívumba és úgy tűnik, hogy talán megtalálják az igazi hangjukat.

Emanuel Ungaro 2019 december 21-én távozott közülünk.