Emlékek apró foszlányaiból formálta meg legújabb kollekcióját a Je Suis Belle. Nemrég a Facebookon kerestek maradék, érdekes anyagokat, hogy ezekből is szőjék meg a múlt mementóját.

Elgondolkodtató, hogy ezzel az ötlettel álltak elő egy olyan közegben, ahol nem az emlékezés, hanem a felejtés trendi. Trendi elfeledni honnan jöttünk, elfeledni az egykori barátokat, kollégákat, elfelejteni köszönni, elfelejteni a szakma értelmét adó mesterségbeli tudást, a tanulást, vagy éppen bármit, ami nem magunk és a saját egónk lenne.

Lassítsunk le, és nézzük meg alaposan a Je Suis Belle kollekcióját, akik szezonról szezonra felcsillantják a reményt, hogy van élet a minimálon túl, és lehet még olyan hazai tervezést látni a kifutón, amely a kézműves szakmát is élteti. Hímzések, rátétek, rétegzések, különböző alapanyagok társítása, mind-mind a legnehezebb feladat egy alkotó számára, ha minőséget szeretne előállítani. Tibi és Dalma azonban folyamatosan egyre magasabbra teszi a mércét, és sikeresen meg is valósítja az elképzeléseket. A két tervező játszótársat is választott ehhez a kalandhoz. Veszprémi Gabriella cipői maradék anyagokból készültek, remekül illeszkedtek a koncepcióba.

Ebben a szezonban felsejlettek a nyolcvanas évek emlékképei, a korábbi kollekciók egy-egy sikeres motívumai, a gyerekkori nyaralások vidéki falvédőinek foszlányai, sok-sok izgalmas apróság, mintha csak egy régi pléhdobozba rejtett kincsek közt turkálnánk.

Az utolsó csillámpóni színben ragyogó „nem ruha” ruha remek befejező gondolat  volt. Fátylat borítottak a múltra és ismét megérkeztünk ebbe az álságos káprázatos virtuális valóságba, a filterek, retusok közé. Valószínű ebbe a modellbe tehették a legkevesebb munkát a tervezők, és ez igényelhette a legkevesebb szabászati tudást. De szinte fogadok, hogy ez az elillanó káprázat lesz az, amit legtöbben fotóztak, vagy megosztanak majd.

A bemutatón Kiss Végh Emőke performanszát is láthattuk, aki a Dollár Papa Gyermekei társulat alapítótagja.

Fotók: Máthé Krisztián for Pumpkin Paradise