Valószínű nem kell nagyon bizonygatnom, hogxy az egyik legizgalmasabb jelmeztervezői feladat operák ruháit megalkotni. Az év elején egy fiatal csapat keresett meg azzal, hogy Mozart Cosi fan tutte-jét segítsek vadonat új köntösbe bújtatni. Az operát ugyanis mai helyszínekre, trendi közegbe szeretnék helyezni. És itt a trendi szót nyugodtan érezhetitek kicsit szarkasztikusnak is. Wolfgang Amadeus Mozart vígoperája a párkapcsolatról, erkölcsről mesél. A történet két párról szól, amelyek férfi tagjai, egy intrikus barát tanácsára próbára teszik szerelmeik hűségét. Álruhában csábítják el egymás partnereit, miközben nem csupán a hölgyek szívét, de a sajátjukat is megperzselik. Amikor a két férfi leleplezi magát, a nők bevallják és megbánják bűnüket, így végül mindenki megbocsát mindenkinek, és minden megy tovább, mintha semmi sem történt volna. (akár egy mai bulvár hírfolyamban)

A koncepció szerint a divat világa szolgáltatja majd azt a kulisszát, amivel a leghatásosabban megmutathatók a karakterek. A zenei anyag változatlan, viszont erősen rövidített verziója az
eredeti darabnak, ének helyett gyakran prózával, hogy a közönség számára minél inkább szerethető, fogyasztható legyen az előadás, és ezen keresztül maga az opera műfaja. A rendező koncepciója egy nagyon fiatalos, letisztult, de látványos előadás, mind a környezetet (díszlet és vetítés), mind a figurákat tekintve. a tervek szerint az előadás része lesz egy divatbemutató is.
S hogy a szokatlanságok sorát folytassam, megmutatom nektek azokat a képeket, amelyeket az opera előzményeként készítettünk. A két főhős, egyben két divattervező. Az ő világukat kellett első körben kitalálnom, és szép magyar szóval élve megsztájlingolnom, úgy mintha egy képzeletbeli magazin riportfotózásán lennének. A képeken nem a végső jelmezeket látjátok, hanem a tervezési folyamat első lépését. Szerencsére nagyon könnyű volt, mert mind a rendezővel Kovács Ender Krisztiánnal, mind a két operaénekesnővel Banai Sárával, és Molnár Ágnessel rögtön megtaláltuk a közös hangot. A munka ősszel fog folytatódni, addig a marketingesek kezében vagyunk, hiszen a színházhoz is három dolog kell, mint a háborúhoz: pénz, pénz, és pénz. Remélem, hogy a produkció megtalálja azt a támogatót, aki fantáziát lát a csapatban.
A fotókat Tóth Simon Ferenc , a hajakat Gálovich Martin, a sminkeket Vörös Viktória, a stylingot pedig jómagam, Parádi Gabriella készítette.
Érdekességként elárulom, hogy a fotókon a lányok a Kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címú musicalhez készített jelmezterveimet nézegetik. Ilyen az igazi újrahasznosítás!
Szeretném még ezúton megköszönni az F&F, a H&M, a Parfois, a Blue Paprika, valamint az Anka design segítségét,  tanítványaim Vági Krisztina, Szalavári Mónika, Anka és Nagy Ilona közreműködését.

Néhány werkfotó a „szomorú” hangulatú fotózásról: