Barátaim unszolására, akik sokszor olvasták a privát facebook oldalamon hazai showműsorokkal kapcsolatos megjegyzéseimet, régóta hiányolták, hogy miért nem írok a blogon is, úgy döntöttem, itt is belekezdek. Az alábbi poszt a tegnap élőben lekövetett műsor összegzése lesz. Be kell valljam, hogy az elmúlt években inkább a brit X factor műsorát követtem figyelemmel, így elmaradtak a megjegyzések. A magyar X-be tegnap, a harmadik élő adás kapcsán csatlakoztam be, és kíséreltem meg végignézni. (nem sikerült)

Rögtön a műsor elején feltűnt, hogy a halottak napjával kapcsolatos tematikát követve gyakorlatilag egyetlen ruhaszín urallta az adást, mégpedig a fekete. A zsűri tagjai mint négy gyászhuszár üldögéltek egymás mellett a fekete árnyalataiban, a sötétre „világított” háttér előtt. Nem tudtam másra gondolni, minthogy a Deichmann fantáziadús téli katalógusából importálták a képi világ koncepcióját.

Tóth Gabin ráadásul egy olyan neccel kombinált ruha volt, amely igencsak emlékeztetett egy néhány héttel ezelőtt viselt öltözékére. Az átlagos néző nyelvére lefordítva ez azt jelenti: „már megint ugyanabban a ruhában volt”.

Gondolom a fentiekből kitaláljátok a műsorvezető öltözékét is, amely gyakorlatilag két másik versenyző outfitjében is klónozva lett. Még az extravagáns részletként odavetett egy pár piros fuszekli sem tudta érdekessé tenni az egyik ilyen fekete egyenszósszal leöntött versenyzőt. A lassú számokra apelláló műsorban így garantált volt az unalomból eredő bealvás esete. Vizuálisan nem sok inger érhette a kedves nézőt. Értettem, hogy ünnepélyesebb, emlékezős műsort szerettek volna készíteni, de nem csak a fekete lehet ennek megfelelő. Tény, hogy a ruhás csapatnak egyszerűbb összeszedni, és a szerkesztőknek sem kell túlkombinálni azt, hogy mit szól majd Marika.  (Marika egyenlő célcsoport- médiában dolgozók által használt szleng szerint)

A tánckar öltöztetésére se jutott túl nagy energia, a magyar esztrádokban megszokott ködben vonaglós koreográfia közben az otthonról hozott ingekben emelték az est fényét. Nem is bukkantak fel túl sokszor az adás folyamán, gondolom nem akartak több cuccot elhozni otthonról. S hogy mennyivel jobban nézett volna ki az egész, ha egységesen lettek volna öltöztetve, nem hányavetien hol fehér, hol szürke, ami éppen akadt ingben álltak volna a színpadra, arra nincs is szó. Egy variáció erre a stílusra, természetesen rögzített ingekkel, amelyek nem csúsznak ide-oda táncolás közben:

Kíváncsi voltam, hogy kinek az esetében bukkan fel majd némi styling, kreativitás, képernyőbarát hozzáállás. Ez többek közt azért is fontos nyomonkövetni, mert gyakran következtethetünk arra, hogy kiben látnak nagyobb fantáziát. Ilyenkor a delikvensre sokkal nagyobb figyelmet fordítanak.

A tegnapi műsor alkalmával Horányi Júlia nyerte el ezt a lehetőséget, nemcsak a ruhája, de a sminkje is fényévekkel felette volt annak a színvonalnak, ami a többieken bemutatásra került. Nem tudom, hogy ez a jelmeztervezői háttérnek szól- így ő valószínű nem áll ki bármiben a színpadra- vagy valóban őbenne látnak fantáziát. Utólag tűnt fel, hogy előtte is vonaglottak a ködben a táncosok, természetesen full feketében. A nadrágra húzott szoknyaváz biztosan sokaknál kiverte a biztosítékot, de könyörgöm erről (is) kellene a sztárságnak szólnia. Szintén értékeltem, hogy a bejátszóban mutatott magyar tervezői darabok -Abodi Dóra, vagy éppen Zoe Phobic- megjelentek.

Az este folyamán a kék szín még visszatért, két fiú versenyzőre is sikerült ugyanolyan árnyalatú inget adni, ami felvetette a gyorsöltözés lehetőségét.

A Szegínyember Szörnyecskéi zenekar tagjai szintén a nap színét kapták: feketében pompáztak. Itt volt az a pont, amikor már komoly erőfeszítésembe tellett nézni ezt a sufnituning black comedy-t. A barkácsfejdíszek és a béna fedősztori részemről megkívánná a nem komolyan vehető jelmezeket is. Bizony ide jelmezek kellenének! Olyan öltözékek, amelyek hozzák az álarcok gagyiságát, és kellően kifigurázzák a popszakma színpadi megjelenését, manírjait. Ez a külső megjelenés egyenlő egy öszvér megoldással. Nem fog bejönni, én szóltam előre. (Kenguru tervezőbácsit ajánlom sok szeretettel ha mégis valami extrát szeretnének az utolsó előtti pillanatban összerántani) A világításhoz, háttérhez külön gratuláció, gyakorlatilag eltűntek benne a fickók.

Nem tudott nem eszembe jutni, hogy esetleg az Eurovízióra gyúrnak, ahol mostanság igen nagy keletje van a dilis zenekaroknak. Azonban az ihletadó kollégák elég szépen kidolgozták a teljes őrültségi kódexüket, a megjelenés terén is. Érdemes megnézni a különbséget, akár a moldovai manók, vagy az ukrán Verka Seduchka esetében, de a hazai Soeri és Pooleket is említhetném.

Jakab-Péter Izabella mentesült a fekete kötelező viselete alól, neki egy hétköznapi, fehér ruhát dobott a gép. Az amúgy csinos, ámde hangsúlyozom HÉTKÖZNAPI nem színpadra való öltözék nem segített az előadónak, aki ráadásul egy olyan dalt kapott, amelyhez igencsak komoly támogatásra lett volna szüksége. Így csak a halvány egy újabb árnyalatát kaptuk. Esteleg érdemesebb lett volna Horányi Júlia sminkeséhez befurakodni, valamint kisírni látványosabb ékszereket, cipőt.

Csaknem ugyanaz a ruha, színben, egyszerűségben, hasonló metál övvel. Itt viszont látszik, hogy egy énekesnő van a képen, nem egy civil. A frizurára szintén érdemes egy-két pillantást vetni. Egyszerű, de királynői. Milyen jól mutatott volna valami hasonló Izabellán.

Kállai Kiss Zsófi ruháját megette a filozófia. Valószínűleg a dal tartalmát szerették volna az öltözékében is megjeleníteni, s ez a törekvés sajnos az előadó hátrányára vált. A lapossarkú cipő, a hasat előnytelenül mutató metál alapanyag, és az orrpiszkálós gyűrű nem fog a kedvenceim közé tartozni. Komolyan senkinek nem tűnt fel a kamerapróbán, hogy ez nem mutat jól??

A gyűrű amúgy régi öreg trükk, arra, hogy az énekesre fókuszáljunk, de nem így, hogy az orrát bökjük ki vele. Egy nagy köves gyűrű sikeresebb lett volna (lásd Wolf Kati Eurovíziós szettjénél,  Rihannánál, vagy akár az brit X-ből Janet Devlin)

A lapossarkú saru egyrészt indokolatlan egy októbervégi adásban, másrészt a dal tartalma egy hosszúlábú magassarkúban feszítő énekesnőn ugyanúgy átjött volna.

Végül jöjjön a Spoon Direction, ahol négyesikrek playbekzenéltek mindenféle vicces hangszereken. Az ünnepi hangulatúra tervezett műsorból a srácok kilógtak. vagy mert már vagy nem volt több fekete zakó, vagy csak mert a jeanses szponzort is meg kellett valahogy jeleníteni a műsorban. Sajnos a klón-styling nem segíti a srácok egyéniségének felszínre hozatalát. Érdemes lesz legközelebb azt a raktárat jobban feltúrni, vannak ott még izgalmasabb dolgok is! Mondjuk az ifjú Flipper Öcsire hajaztatott énekesre, és csapatára így is vevők lesznek a kislányok.

Végül egy Freddie Mercury dallal következett a kis gyufaáruslánynak álcázott Tóth Andi. Fiatal csinos, és a világ legkopottabb fekete farmerét kapta állig becippzáraztott dzsekivel.

Itt volt az a pont, aminél nem bírtam tovább. Ha egy tizenéves vagány kislányból ez a maximum, amit képesek kihozni, akkor nincs miről beszélni. S mielőtt azt gondolnátok, hogy feketében, egyedül nem lehet látványos, grandiózus előadást csinálni, megmutatom a kedvencemet a brit X-ből. Van benne egy darab előadó, fény, ledfal, szélgép és egy kiszáradt fa…. ennyi

S hogy miért utálom ennyire a feketét a képernyőn? Minden televíziózásban jártas szakember tudja, hogy a fekete lukasztja a képernyőt. A legtöbb néző pedig egy fekete foltot fog látni, ami előbb, vagy utóbb unalmassá teszi az élményt. A profi csatornák ezért használják leggyakrabban a pink, sárga, és kék színeket, mivel ezek még a legrosszabb televízión is élénknek figyelemfelkeltőnek hatnak. Ha pedig semmi nem menthet meg a feketétől, érdemes csillogó, érdekes alapanyagokat választani.