Folytassuk a 2017-es jelmez Oscar jelölt filmek sorát a Florence- A tökéletlen hang című mozival. Igaz történetet dolgoz fel a film, amely egy dúsgazdag örökösnőről szól, aki mindenáron operaénekes szeretne lenni. A csavar a történetben az, hogy ehhez csak a pénze van meg, a hangja nincs…

Így ez lehet egyszerű, és vicces, azonban egy igazán szívszorító, gyönyörűséges igaz mesét nézhetünk végig a zseniális Mery Streep-pel, és végre nem az egyenarcát mutató Hugh Grant-tel. Megtörtént ugyanis az a csoda, hogy sikerült méltó partnerének lenni, és felnőni Streep-hez színészi játék szempontjából. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom a film megtekintését. Térjünk rá a jelmezekre. Florence Foster Jenkins nemcsak a nemlétező hangjáról volt híres, hanem káprázatos- olykor igencsak önkritikát nélkülöző- jelmezeiről. Számos fotó in fennmaradt róla, így a jelmeztervezőnek, Consolata Boyle-nak volt miből merítenie. Ő mellesleg most másodszor kapott jelölést az Akadémiától. Korábban a The Queen című munkájáért terjesztették fel az Oscarra, pontosan 11 évvel ezelőtt.

A rendezővel 25 éve dolgoznak együtt, így a bizalom teljes volt kettőjük közt. Mery Streep-pel pedig már az előkészítés korai fázisában rengeteget egyeztettek. A színésznő ugyanis nagyon fontosnak tartotta a jelmezeket, amelyek még jobban segítették a karakter megformálását.

A történet a negyvenes években játszódik, azonban szemügyre véve a kosztümöket, azok mégis a század legelső felére jellemzőek. Florence figurája, az általa kreált jelmezekben inkább arra emlékeztet, hogy a lánykori ruháit alakította felnőttkori önmagához. Ez mégjobban kifejezte azt a zárt világot, amelyben élt.

Rengeteg alkalommal lépett fel, legtöbbször az általa finanszírozott egyletben, ahol a nagyszabású rendezvényeket, koncerteket, s azok minden kellékét maga fizette. A színpadi jelmezei eltértek a hétköznapi ruháktól, amelyek még így is igencsak különlegesek voltak. Florence ugyanis az a személy volt, aki minden alkalomra kiöltözött, lett légyen az akár a saját otthonában.

A fennmaradt képanyag kiindulópont volt, a film jelmezei nem ragaszkodnak a valósághoz. A tervező szabadjára engedte a fantáziáját, és továbbgondolta a figurát. Színekben a pasztell árnyalatokat választották, anyaghasználatban pedig ragaszkodtak azokhoz a textilekhez, amelyek a negyvenes években voltak elérhetőek. Legtöbbjüket azóta is használjuk, így ez nem volt olyan őrdöngősség. Annál nehezebb feladat volt a ruhákat nem Meryl Streep valós alakjához, hanem az általa viselt töméshez alakítani. A képeken láthatjátok, hogy Florence figurája nem éppen légiesen karcsú volt.

A viccesebb, előnytelenebb ruhák is inkább szerethetőek, mint gúnyosak. Florence karaktere ugyanis hordoz valami ártatlanságot, gyermeki bájt. Íme egy eredeti felvétel, Florence Foster Jenkins hangjával:

Ha kedvet kaptatok, és a teljes filmet szeretnétek megnézni, akkor  ide kattintva érhetitek el a magyar szinkronos verziót.