Pár napja a szerencsének köszönhetően- mivel megnéztem, hogy éppen milyen kiállítások vannak Londonban, amelyek divatról, vagy designról szólnak- a bezárás előtt egy nappal megnézhettem Jean Paul Gaultier From the Sidewalk to the Catwalk vándorkiállítását. Korábban a kanadai állomás okán, már írtam róla, de nem is álmodtam, hogy valaha belefuthatok. Az utóbbi időben igen sok divat kiállítást láttam, s így van viszonyítási alapom. Így most teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy az egyik legjobb, legteljesebb kiállítást láttam, amelynek még most is a hatása alatt vagyok.

A gyűjtemény felölelte Gaultier egész pályafutását. Legyen szó divatról, színházról, vagy éppen énekesnőknek, színészeknek különféle eseményekre tervezett ruháiról. A babák, ahogy a videón is láthatjátok- beszéltek. Az arcukra vetített képek meglepően élethűvé tették őket. Volt amelyik csukott szemmel várt, másik körbe nézegetett, kacsintott, s a legváratlanabb pillanatban szólaltak meg. Gaultier bábuja az életéről beszélt, mellette „angyalok kórusa” énekelt, felváltva, kiszámíthatatlanul. A punk hercegnő a mosogatásról mesélt.

Érdekesség, hogy a kiállítás rendező engedélyezték a fotók, videók készítését- ahogy utánanéztem némely városban pedig ingyenes a tárlat megtekintése. Londonban fizetni kellett a belépőért, nem is keveset, de megérte. Igyekeztem alaposan dokumentálni a gyűjteményt, számos közeli fotót készítettem. Sok apróság, amelyek akár egy komoly magazinba készített divatanyagnál sem szembeötlőek, itt közelről megfigyelhetők voltak. Nagyon szerettem a dimenziós képekkel kombinált ruhákat.

Különösen kitűnt az az óriási szakmai tudás amivel gaultier és stábja rendelkezik. még a legmodernebb, futurisztikusabb ruhái is komoly művészet- és divattörténeti tudásról tanúskodnak, akár formailag, akár szabászatilag, vagy a díszítések utalásaiban látjuk ennek nyomát. A legegyszerűbbnek tűnő ruhákban is van valami csavar, amitől szembeötlő, hogy mesterművekkel állunk szemben.