Ismét vendégblogger posztot olvashattok Bege Nóra fotográfus tollából. Száz évvel ezelőtti történetet hozott, a századforduló „topmodell” – bár ezt a szót akkor még nem használták- színésznőjéről:

A századforduló legkedveltebb színésznői után kutatva találtam rá Gabrielle Ray képeire. Ez az érzékeny, ezerarcú fiatal nő az Edward korabeli angol színjátszás legtöbbet fotózott színésznője a XX. század legelső celebje volt. Nemcsak a képeslapgyűjtők rajongtak érte, hanem Európa leghíresebb férfijai csodálták szépségét. Máig több száz különféle fénykép maradt fenn róla, melyre – az internetnek hála -mindannyian rákereshetünk.

Sorsa jól szimbolizálja a kor lelkületét. Az angol színházi élet üstököseként elsősorban szépsége miatt robbant be. Tíz évig tartó ragyogását több évtized szenvedése követte. Gabriella Ray hírneve úgy vált semmivé, mint az esőcsepp a nyári melegben. 1883 áprilisában született az angliai Stockport-ban egy vaskereskedő negyedik gyermekeként. Az, hogy hogyan került már 10 évesen a londoni külvárosi színházak színpadára, az titok maradt. Egészen a századfordulóig olyan füstös, halszagú színházakban játszott, ahol a közönség bármikor visszatapsolhatta, vagy kifütyülhette a színpadon szereplőket.

A londoni West End Princess Színházában is elsősorban zenés mulatságokban szórakoztatta az előadás közben is iszogató nézőket. 1899-ben, egy ilyen könnyed bemutató alkalmával fedezte fel táncos tehetségét Ben Greet, aki leszerződtette következő turnéja egyik szerepére. Három év alatt több zenés darabban is főszerepet játszott. Különleges akrobatikus tánctehetsége, pantomim játéka és szoborszerű szépsége miatt kitűnt a többi színésznőcske közül. A rendezők tudták, hogy gyenge hangja és csekély színészi képességei ellenére feltűnő jelenség a színpadon. Jó humora, mozgása, buja személyisége tette a közönség kedvencévé.

A századforduló időszakában jött divatba a képeslap és képes magazin gyűjtés. Hamar felfedezték modell tehetségét. Igazi szupersztárrá vált, versengtek érte a londoni, majd később a párizsi ruhaházak is, hogy Gabrielle a jelmezeiket viselje a fotózásokon. Európa szerte kíváncsiak voltak különleges fellépéseire. Az angol királyi pár is részt vett londoni premierjein, a társasági élet fényes csillagaként minden jelentős eseményre meghívták. Rajongva szerették egész Európában, ő volt az Egyesült Királyság nőideálja. 1912-ben már fárasztotta a hírnév, az, hogy minden lépésére kíváncsi a világ. Úgy döntött visszavonul és férjhez megy egy nála fiatalabb, gazdag nagyvilági férfihoz Eric Loderhez.

 Lelki labilitását rossz előérzetei is erősítették. Úgy döntött, hogy mégsem megy el az esküvőre. Persze erről senkit sem értesített…A nagy nyilvánosság előtt is meghirdetett esküvőjén hiába várta vőlegénye és több száz rajongója. Végül néhány hét múlva mégis férjhez ment, de házassága két év múlva zátonyra futott. Ez a nehéz kapcsolat felőrölte gyenge idegrendszerét, depresszióba esett, egyre szélsőségesebb alkohol problémáit már nehezen tudta kezelni.

Újra megpróbált visszatérni a színpadra, de gyengülő egészsége miatt egyre kevesebbet szerepeltették. 1915-ben játszott utoljára a londoni West End színpadán, utána már csak vidéki színházakban turnézott táncos-pantomim darabjaival. Nem tudta feldolgozni szépsége tompulását, régi sikerei reménytelen emlékét, magánéleti kudarcait. Elméje 1936-ban véglegesen elborult. 40 évig élt elmegyógyintézetben. 90 éves korában 1973 májusában halt meg. Család nélkül, magányosan.