A Gombold újra! rendezvénysorozatról mostanra már rengeteg poszt, vélemény és kritika jelent meg, így sokáig gondolkodtam, hogy érdemes-e nekem is beszámolni róla. Legtöbben csak a divatbemutatókról emlékeztek meg, holott divatkonferencia, könybemutató és a Wamp is része volt a rendezvénynek.
Elsőként a Dress code: business címmel meghírdetett konferencián vehettünk részt, amelynek keretében A magyar divat 1116 éve című könyvet is bemutatták alkotóik. A kiadványról egy későbbi, terjedelmesebb posztban fogok írni. Addig csak annyit árulok el, hogy aki teheti szerezze be, mert érdemes!

Simonovics Ildikó és Szűcs Péter fotó: Gombold újra! facebook oldala

A konferencia magán hordozta a gyermekbetegségek jeleit. Szakmabelieket, és „civil” érdeklődőket is vártak, így kicsit összemosódtak a határok. Szűcs Péter, aki az egész konferencia mozgatórugója, és házigazdája volt igyekezett a lehető legjobbat adni, személyében azt hiszem új perpeetum mobile-ja született a magyar divatszakmának. Sajnos azonban néhány előadóval mellé is nyúltak a szervezők, ami a választást illeti. Nagyon nehéz lehet egy konferenciát úgy összeszerkeszteni, hogy mindenki számára érdekes, és izgalmas tartalmat adjon, és az előadók ne fecsegjenek ki olyan szakmai titkokat, amiket nem akarnak.

A csilláron is lógtak... fotó: Gombold újra! facebook oldala

A Design Terminál által felkért  előadók közt akadt, aki abszolút alkalmatlan volt a százas nagyságrendben megjelent nézősereg érdeklődésének ébrentartására, és a képes prezentáció is néha fájóan hiányzott. Dr. Papp-Váry Árpád, és Florence Deladriere előadása volt az, ami igazán lekötötte a hallgatóságot. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola docense rutinosan lubickolt az arculat és a siker kapcsolatáról szóló előadásában. Többen irígykedve gondoltunk a diákjaira, olyan gördülékenyen, felkészülten, és szórakoztatóan beszélt az általa választott témáról. A Marie Claire International divatszerkesztője pedig olyan álomvilágot mutatott a magyar divatszakmának, ahová ki tudja, eljutunk-e valaha.
Mindent összevetve egy remek és szimpatikus kezdeményezés első, botladozó lépésének voltunk tanúi. Remélem a mostani tapasztalatokból okulva ennél sokkal, de sokkal jobb folytatás következik jövőre.
A Wampon rengeteg ismerőssel, és szívemnek kedves márkával találkoztam.

Szűcs Teréz a Blue Paprika standján

Ott volt Vágó Réka és Rideg Natali az Es tu un Ange? legújabb kollekciójával, a röndös asszonyok képviseletében a Blue Paprika, a Zoe Phobic, vagy a Zagabo, hogy csak a kedvenceimet említsem. Itt fordult meg először a fejemben, hogy milyen sokan hiányoznak a helyszínről, hiszen rengeteg más tehetséges alkotó is megmutathatná magát, még szélesebb betekintést nyújtva a magyar divatszakmába. Milyen jó lenne, ha a Gombold újra! kapcsán többnapos divatvásár, kiállítás hozná közelebb az alkotókat és a vásárlókat.
A divatkonferenciát követően volt alkalmam megnézni a délutáni divatbemutató helyszínét.

Kevés a férőhely

Már ekkor látszott, hogy a székekkel kissé elszámolták magukat a szervezők, és az hogy földi halandónak esélye sem lesz a bejutásra. A Gombold újra! plakátjain rengeteg támogató és szponzor volt feltüntetve, így egyértelmű volt számomra, hogy ezek a cégek birtokolják majd a férőhelyek legjavát. Semmi probléma ezzel a tendenciával, a baj csak azzal van, hogy már a múlt évben kiderült, h a magyar divatra igenis kíváncsiak az emberek! Jó lenne újragondolni az egész rendezvénysorozatot, és a bemutatókat akár többször is levezényelni. A közönség vágyik a hazai tervezők munkáira, főleg, hogy ilyen nagyszabású és magas minőségű divatbemutató sorozat a Normann Gábor nevével fémjelzett Offline óta nem volt Magyarországon. Ideje lenne egy igazi Fashion Week-ben gondolkodni, ha már láthatóan ekkora igény van rá. Szintén fontos lenne a divatlapok szerkesztőit, stylistjait, divatfotósokat, bloggereket normális, vagyis olyan helyre ültetni, ahonnan megfelelően látják a később általuk ismertté tett tervezők munkáit, vagy legalább jegyet juttatni nekik.

Mindezek hiányában jómagam az online közvetítést választottam. Akit a helyszíni események érdekelnek, azok ide, ide és ide kattintva olvashatnak beszámolókat.
Kíváncsi voltam, hogy több ezer nézőtársammal együtt milyen élményben lesz részünk az online közvetítés jóvoltából.
Nem bántam meg a döntésemet, mert meglepő módon nagyon jó minőségben és kíváló kameramunkával dolgozott a tévés csapat. Nem tudom, hogy a rendező, vagy a vezető operatőr hozzáértését kell dícsérjem, de minden tour összes ruhája közeliben, és totálban is megmutatásra került. A legapróbb részlet is látható volt. A live streemet biztosító cég pedig folyamatos adást tudott biztosítani.

A több mint egy órás, „befutott” tervezők kollekciójából összeállított bemutató vegyes képet festett a magyar divatról. Láthattunk luxuskollekciót, és fiatal, kezdő tervező friss ruháit is. (a tervezői kollekciókra külön posztokban térek majd ki) A modellek, a koreográfia, a zene, és a díszlet sem hagyott kívánnivalót maga mögött. A hajak és a sminkek is elegánsak voltak. Ami hiányzott az a szélesebb paletta, a többi neves tervező, akik szintén helyet, és figyelmet kaphattak volna. Termélszetesen nem egy órában, hanem az előbbiekben felvetett komolyabb és hosszabb divateseményen.
A meghívott tervezők showja után sem hagyták üresen a live stream ablakokat. Nagyon jó ötletnek tartottam a jelenlévőkkel készített interjúkat, de sajnos ez a dolog az ötletnél meg is akadt. Sikerült ugyanis egy olyan szakértelemnek- és ami a nagyobb baj- udvariasságnak is teljesen híján lévő sapkás fiatalembert találni a riporteri szereplésre, akinek a fejfedőjén virító logó tulajdonosa, az Adidas cég örülhetett maximum. Jobbnál jobb alanyok kerültek mikrofonvégre, de a nyegle ifjú a divatbemutatók koreográfusától, a pazar munkát végzett Lukács Gabitól a rúzsa színéről érdeklődött legszívesebben, míg Konsánszky Dórát valami arravetődött kis tervezőcskének nézte. Felháborító volt a folyamatos bizalmaskodás, hetyegés,orca csípkedés és udvariatlanság.

A Gombold újra! döntője is olyan színvonalon került kifutóra, ami nemcsak a kezdő tervezők legszebb álmaiban valósulhatott meg eddig. A beválogatott kollekciók közt az idén is tátongtak szakadékok: láthattunk mestermunkát, és amatőrizmust is. Néha nem értettem, hogy mi szerint válogatott a zsűri. Az elmúlt évben zavart, hogy csak a hímzések motívumaiban keresik a magyaros jellegzetességeket, míg az építészet, a tudomány, vagy az egyéb művészeti ágak kimaradtak. Most ezekben sem volt hiány, a fődíjat, mint már tudjuk a zsindelyes tetők metamorfózisa vitte el.

A közvetítés alatt zavaróan hatott, hogy nem lehetett tudni, hogy melyik tour, melyik tervező munkáját dícséri. Hiába voltak a bemutatkozó klippek-ami nagyon kedves bevezetőként működött- a nevek valahogy elsikkadtak, vagy olvashatatlanok voltak. Szintén zavaró tényező volt, hogy a kiegészítők versenyén indult alkotásokat nem különítették el az öltözéktervezők munkáitól. A harisnyában, ingben és sálban vonuló lányok alkotta kollekcióról a mai napig nem tudom eldönteni, hogy mit próbált nekem eladni.
A tervezők munkáit ebben a posztban szintén nem értékelném, külön-külön visszatérek majd azokra, amelyek számomra érdekesek voltak.
Remélem, hogy a Gombold újra! mostmár tényleg megtalálja a helyét, és azt a szervezési formát, ami a közönségnek és a szakmának  is megfelel. Ez a forma, amit az idén láttunk sokkal nagyobb teret kíván magának.

A Magyar Televízió összefogalója az eseményről itt

Pumpkin Paradise blog a Facebookon, még több képpel, videókkal és infoval:klikk ide, és lájkold!

A Gombold újra! facebook oldalát itt találhatod.

A Pumpkin Paradise számára a bemutatón készített képekért köszönet Hédinek. A fotók felhasználása csak írásbeli engedély esetén lehetséges.