Elsőre kicsit furcsának tűnhet az impresszionizmus és a divat összepárosítása. Hogy miért? Az impresszionizmust említve főként tájképek, a plein air (szabadban festett képek) jutnak eszünkbe. Hogy jön ehhez a divat? Elég Renoir képeit megnéznünk, vagy Manet remekműveit.

Igazi festett divatképeket láthatunk. Ráadásul ekkor már nem csak a leggazdagabbak állhattak modellt, hanem táncosnők, vagy akár félvilági hölgyek is, sőt a megszokott műtermi környezettől is elszakadtak. Gyakran festették modelljeiket otthonukban, vagy akár kávéházak teraszain ábrázolva is. A festmények így szélesebb társadalmi rétegek öltözékeit mutatták be. Az öltözékek pedig immáron nem csak a státusz, hanem az érzelmek, az egyéniségek tükreként is megjelentek a művészetben. Erre gondolhattak a Musée d’Orsay kurátorai, akik nemrégiben nyitották meg az Impresszionizmus és a divat címűtárlatot.

Ha belegondolunk abba, hogy a fényképezés elterjedése előtt mi mindenhez kellett értenie egy portréfestőnek, akkor rájöhetünk arra, hogy ők nemcsak az anyagok élethű ábrázolásában, de a divatos szabásvonalak ismeretében is naprakészek voltak. Az impresszionizmus ideje pedig egybe esett a divat változásának felgyorsulásával, így nem csoda, hogy a korábbi szabályokat sutba vágó festők, a módi változását is érdeklődve figyelték, illetve örökítették meg.

Érdekesség, hogy Renoir, akinek női alakjai reprodukciók millióin díszelegnek, egy szabó fia volt, Whistler gyakran saját maga által tervezett ruhákban festette le modelljeit. Manet legjobb barátja pedig divatlapot szerkesztett. Hogy milyen izgalmas volt ez éra, elég csak Zola könyvét elolvasni- lehet, hogy már unjátok, hogy ennyit ajánlgatom, de tényleg fantasztikusan plasztikus képet fest a korszakról.
A kiállítás remek példája annak, hogy a divat változását nem csak divatlapokból, magazinokból lehet nyomonkövetni. Hol lenne Galliano, Gaultier, Westwood, vagy Lacroix művészettörténet ismerete nélkül? Érdemes alaposabban megnézni a festményeket, és megérteni az apró kódokat, amiket a művészek rejtettek el bennük. Egy kitaposott cipő, vagy fényes taft sokat elárul a viselőjéről.

A kiállításon Renoir, Manet, Monet és Cézanne művei mellé társítva jelennek meg a korabeli ruhák. Kalapok, legyezők, parfümös üvegek és divatlapok illusztrációi is árnyalják a korképet.A kiállítás nyolc témakör alapján csoportosítja a viseleteket: a Virágzó ruhaipar, A divat mint jelenség, Nők otthon, Látni és láttatni, A nő boldogsága, A párizsi világfi, Művészek és világpolgárok és a Szabadban címeken követik egymást.

A tárlat több kuriózummal is büszkélkedhet.Az egyik ilyen különlegesség Albert Bartholomé Az üvegházban című, 1881-es festménye, mely a művész feleségét ábrázolja. A kép érdekessége, hogy mellette eredetiben kiállították a portrén szereplő fehér, kékpöttyös nyári ruhát is. Prospérie de Fleury öltözéke egy véletlen szerencse folytán került a múzeum tulajdonába, a Bailly Galéria ajándékaként, még 1991-ben.
A Musée d’Orsay tárlata 2013. január 20-áig tekinthető meg Párizsban. Ezt követően vendégkiállításként a New York-i Metropolitan Múzeumban, júniustól pedig a chicagói Művészeti Intézetben is bemutatásra kerül.