Még álmodni sem mertek a filmezésről, amikor Julia Margaret Cameron elkészítette első premier plan – hatású portréit és historikus életképeit. Őt tartják a világ első fotóművészének.
Nem dokumentálni akart, hanem festői szépségű különleges világot alkotni hús-vér emberekkel, ködös álom-meséit fénnyel, vegyszerekkel lemezre varázsolni.

Julia Margaret Cameron a bátyja által készített képen

Máig zavarba ejtően élőek ezek a portrék.
Ez a mélyen vallásos, de nyitott szellemiségű angol, hatgyermekes asszony 48 éves korában kapta meg az első fényképezőgépét.
Személyes kalandként élte meg a fotózást. Hónapokig csak kísérletezgetett – megtehette , hisz tehetős, tiszteletben álló férje volt, aki örült, hogy felesége végre lefoglalja magát. Egy, háza melletti szeneskamrában, majd tyúkólban rendezte be műtermét, aminek teteje üvegből volt.

Nem nagyon érdekelték a technika szabályai, unalmasnak tartotta a korra jellemző félalakos statikus portré beállításokat, a képek nagy mélységélességét. Azt akarta, hogy a modellek lelke-lélegzete is nyomot hagyjon az üveglapon. Szándékosan kerülte a tökéletes élességet. Sokáig próbálkozott, míg elérte azt a lágy, különleges képi világot, ami egész életművére jellemző volt. A fényt tudatosan használva sokszor csak egy pontra fókuszálva, hosszú expozícióval dolgozott. Szeretett minél kevesebb fénnyel dolgozni, mert úgy gondolta, hogy így megőrizheti a pillanat intimitását. Egy kép elkészítése –a fényviszonyoktól függően- akár 5-10 percig is eltartott. Az sem zavarta, ha képei egy kissé bemozdultak. Kortársai gyakran kritizálták emiatt, amivel egyáltalán nem törődve tovább kísérletezett. Ő fotózott először olyan közeli portrékat, ahol csak a fej látszik. Ezek nagyméretű fényérzékeny lemezre készültek, hosszú gyújtótávolságú objektívvel, így az életnagyságú portrék modelljeinek tekintete, személyisége erőteljesebbé vált. Retust sohasem használt.

Bárkit lefényképezett, aki megihlette: családtagjait, a náluk üdülő nagy viktoriánus művész barátokat- egyik leghíresebb portréja Virginia Woolf-ról készül, aki mellesleg Cameron unokahúgának lánya volt- háztartási alkalmazottjait, vagy a birtoka szomszédságában élő gyermeket.  De Charles Darwin is többször modellt állt neki.

Nem nagyon törődött a modellek kényelmével. Környezetét sokszor zavarta a véget nem érő ötletelése, technikai próbálkozása. Minden egyes képéről feljegyzéseket készített, levédetett.

Portréi mellett nagy sikert arattak historikus hatású fényképei. Tennyson, (aki a család író barátja volt) 1859-ben adta ki az Arthur mondakört feldolgozó művét, melyhez Julia Margaret Cameron készített festői stílusú illusztrációkat.
Élete utolsó időszakában Ceylonba költözött, ahol már szinte alig fényképezett. Életműve tíz év szenvedélyes kísérletezésének eredménye. Képei a legkifejezőbb dokumentumok a korszak nagy egyéniségeiről, a viktoriánus világ lelkületéről.

A poszt szerzője Bege Nóra fotográfus.