A nagy kerek szemüveges extravagáns nénit sokan nevezik ikonjuknak, de valójában ha rákérdeznénk, hogy kicsoda Iris Apfel, szerintem nem tudnának válaszolni.

1921-ben született, azaz éppen a 95. évében jár, s még a mai napig nagyon aktív. Legutóbb éppen egy autó reklámban csodálkoztam rá, valamint arra, hogy mekkora bátorság, és milyen erőteljes stílus kell ahhoz, hogy egy újdonságot egy csaknem 100 éves emberrel hírdessenek.

De térjünk csak vissza a kezdetekhez. Iris édesapja üveg- és tükör gyártásban volt érdekelve, míg édesanyja egy butikot vezetett. A szépérzéket így már kisgyermekkorában magába szívhatta. Nem csoda, hogy tanulmányait művészeti területen végezte.
Kezdetben egyszerre dolgozott a divat- és a belsőépítészet területén is.
1948-ban férjhez ment Carl Apfelhez (67 évet töltöttek együtt, Carl az elmúlt évben 100 évesen távozott örökre), akivel két év múlva saját belsőépítész céget alapítottak Old World Weavers néven.

Rengeteget utaztak világszerte, s mindenhonnan igyekeztek a legérdekesebb tárgyakkal hazatérni. Specialitásuk a régi tárgyak restaurálása volt. Hamarosan igen neves kuncsaftjaik lettek, többek közt az amerikai elnökök, de Gábor Zsazsa, Estée Lauder és Greta Garbo is dolgoztatott a párossal. Az előbbiek esetében Iris a nejekkel egyeztetett, szám szerint összesen kilenc feleséggel. Valószínű igencsak sok titoknak lehetett a tudója, de ezeket sosem fecsegte ki sem ő, sem a férje.

A külföldi utakról textileket is magukkal hoztak, azonban a növekvő megrendeléseknek ezekkel az eredeti darabokkal nem tudtak már eleget tenni. Iris így a hozott textilekből, nyomatokból tervezte újra tapétáit textiljeit. Némelyiket afrikai hagyományok, állatbőrök ihlették, másokat középkori francia textilek. Az alábbi selyemdamaszt például Kennedy elnök számára készült:

A nemrégiben készített IRIS című dokumentumfilmben is hiába faggatták a megrendelők szaftos titkait, a házaspár hallgatott róluk. A neves, és gazdag klientúra viszonylagos ismertséget hozott számukra, amely ugyan megmaradt a körön belül. Iris Apfel nemzetközi divatikon szerepe  váratott a nyugdíjazásig.

1992-ig folyamatosan dolgoztak, s káprázatos tárgyakat magábanfoglaló gyűjteményük raktárát a mai napig fenntartották. Ebben az évben a textilgyűjteményt eladták is eladták. Ezeket azóta is a Starck Carpet nevű cég gyártja tovább és forgalmazza.

2005-ben egy érdekes véletlen folytán a MET múzeum egyik kurátora, aki a Fehér Ház elnökeinek lakberendezőjeként ismerte Iris-t, és az ő stílusát, fejébe vette, hogy a fantasztikus divatkiegészítő gyűjteményt meg kell mutatni a világnak. Ritka madár: a szabályokat kresztülhágó Iris Apfel címmel (Rara Avis (Rare Bird): The Irreverent Iris Apfel) rendezte meg a kiállítást. S milyen érdekes belegondolni, hogy a manapság legnagyobb kortárs kiegészítő gyűjtemény egy Greenwich Village-ben megvásárolt 65 centes brossal kezdődött..

Ha módotok van az előbb említett dokumentumfilmhez hozzájutni, láthatjátok, hogy több szobányi – vagy inkább lakásnyi- ruha, és ékszermennyiség van Iris gyűjteményében. Ennek nagyrészét a MET-nek ajándékozta. A designer darabok mellett minden olyan ruhát, bizsut gyűjt, amelyet érdekesnek talál. A kiállítás pedig meghozta számára a divatvilág elismerését. 85 évesen új szakmája lett: divatikonná vált.
A hirtelen jött népszerűséget hasznos dolgokra fordítja. Szakértőként egyetemeken tart előadásokat, jótékonykodik, és továbbra sem fél kifejezni a véleményét. Ha eltér az elvárt vonaltól akkor is. Legyen ennek a nyelvezete az öltözködés, vagy éppen egy interjú.
A mai igencsak egyenszósz és színtelen átlagviseletek közt óriási ereje, és üzenete van a nyilatkozataiban öntörvényú asszonynak. Néhány hete például ezt mondta az egyik magazinnak: „A divatvilág nemcsak az idős emberekről felejtkezett meg, hanem a középkorúakról is”.