Régóta terveztem, hogy egy nagyobb posztban bemutatom a Sentiments divatházat. Joó Beatrix munkáiról többször tettem említést itt a blogon,valamint itt, de mivel olyan szépen kivitelezett, aprólékosan elkészített ruhákat tervez, gondoltam, nem kampányfotókat, hanem inkább egy képriportot osztok meg veletek.
Legutóbbi, Hölgyek öröme fantázianévre hallgató kollekciójából néhány darabbal már találkoztam a Circle’n Line rendezvényein. A finom csipkével, és hímzésekkel díszített darabok mindenkit levettek a lábáról. Mindig visszatértem azt ott kiállított, harisnyanecc felsőrészű dúsan díszített ruhához, annyira magával ragadó volt a szépsége. A múlt héten pedig fotós barátnőmmel végre eljutottunk a belváros egyik patinás épületében található szalonba.

A Sentiments Couture-t Joó Beatrix és Kovács Andor alapította. Társa és egyben mestere halála után, 2009-től Beatrix vitte tovább a Sentiments életérzést. Andor emléke azonban továbbél nemcsak a szalonban, hanem a ruhák stílusában, és ízlésvilágában is. Klasszikus értelemben vett nőies ruhák készülnek azóta is, franciás, kissé bohém stílusban. Madame Pompadour bizonyára bevásárolna Sentiments kreációkból, ha ma élne.

A szépséges kelméket órákon át tudtuk volna nézegetni, és a kész ruhák is jócskán adtak elfoglaltságot számomra. A szabászasztal szomszédságában éppen a következő remekmű készült, és abban az élvezetben is részem volt, hogy kedvemre „turkálhattam” a különleges kelméket rejtő antik szekrényben.

Beával napokon át lehetne beszélgetni hímzésekről, textilekről, művészetről, és világjárásról. A szalonban lévő könyvek, fotók, és emléktárgyak mind-mind egy ruha történetét rejtik. A ruhákét, amelyek gyakran több ezer kilométert utaznak a klasszicista épületből gazdáikhoz. A legutóbbi kollekció néhány darabja is már csak képeken volt megcsodálható, mert gyorsan lecsaptak rájuk. S, hogy milyen gyorsan cserélnek helyet a ruhák, azt már csak ezzel a fotóval tudom bizonyítani, amelyet ma raktak fel a Sentiments facebook oldalára. Lehet vissza kell térnem, és megnéznem az újabb csodákat?

Köszönet a fotókért Tumbász Hédinek.