Az Oscar díjat nyert jelmeztervezőket, és filmeket bemutató posztok sorában most Sandy Powell, és a Leleményes Hugo következik. Pár napja láttam, és a látvány teljesen magával ragadott. Annak ellenére, hogy a főszereplők egy, maximum két különböző öltözetben játszák végig a történetet mégis fontos szerepet kapnak a jelmezek.

Jean Pierre Jeunet óta nagy divat a régi, nosztalgikus korokat idéző- nem teljesen lexikonhoz hűen ragaszkodó- mozikat elszínezni: némelyik árnyalatot száműzni, és csak bizonyos színek skáláján mozgatni a látványt. Eddig a barna-piros és zöld kontrasztja volt az, amivel legszívesebben „operáltak” a rendezők. A Hugo esetében a meleg barnára- és az acélkékre esett a választás. A film első tíz percében szinte csak a statiszták uralják a vásznat. Hihetetlen mennyiségű öltözék vonul fel, a megadott színek variációjában,a húszas évek végét, és a következő évtized elejét idézve. A film 1931-ben játszódik egy pályaudvaron. Ez remek lehetőséget teremt arra, hogy a korszak társadalmi rétegeit mind megjelenítse, felvonultassa.
Sandy Powell a jelmeztervező ezzel a munkájával negyedik Oscarját nyerte. A film után izgatottan kerestem jelmezterveit a neten. Bevallom, kicsit csalódtam, amikor rátaláltam a rajzokra. Nos, a tervezőnek nem erőssége a rajzolás, inkább vázlatol.

Sajátos módszer szerint dolgozik: szereti a színészeket belevonni a jelmezek megalkotásába, és sokszor próbál velük. A Hugo jelmezeihez is először raktárakból, kölcsönzőkből hoztak rengeteg, a kornak megfelelő ruházatokat, majd hosszú időt töltöttek egyenként a karakterekkel, hogy megnézzék melyik fazon, vagy szín áll legjobban nekik. (Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy magyar viszonyok mellett ilyen lehetősége nincs a hazai jelmeztervezőknek.) Hugo kézi kötéssel készült pulóvere egy igazi harmincas évekből való darab, amit egy raktárban találtak. Természetesen ezt többször újragyártották, és ezekkel a darabokkal forgatták le a filmet.

A gonosz pályaudvar rendész jelmeze valójában fikció. Soha, semmilyen pályaudvaron nem hordtak ilyen egyenruhát. Ha hely- és korhűek szerettek volna lenni, akkor zöld posztóban virított volna Sascha Baron Cohen, de ez a látvány koncepciójába nem illett volna bele. Így egy vibráló kék uniformisban szaladgálja végig a filmet.
A legizgalmasabbak talán azok a részek, amelyek a némafilm hőskorát idézik. A leghíresebb jelenetek jelmezeit kellett reprodukálni színesben, mai technikával úgy, hogy hihetőnek tűnjenek. Ez az a pont amikor legszívesebben beülnénk az időgépbe, és visszautaznánk ebbe a láthatóan izgalmas korszakba. Érdekes, hogy míg a Leleményes Hugo szinte végig vörös barna, vagy kék monokróm színezéssel készült, pont ezeket a főként fekete-fehérben megismert némafilmeket idéző részeket helyezte Scorsese a legnagyobb színkavalkádba.
Az egész film egyébként olyan, mintha egy óriási, szépen illusztrált mesekönyvet lapozgatnánk. Íme néhány oldal:

Pumpkin Paradise blog a Facebookon, még több képpel, videókkal és infoval:klikk ide, és lájkold!

 

 

 

Jelmeztervek forrása. FIDM