Bora Aksu mindig érdekes témákat választ kollekcióihoz. Legutóbb egy orvosnő történetét elevenítette fel, akinek férfivá kellett válnia ahhoz, hogy hivatását gyakorolni tudja (itt olvashattok róla) . Most pedig Papusza, azaz Bronislawa Wajs életének állít emléket.

„Már régen a múltba enyészett
a vándor cigányok kora.
Mégis látom őket:
sebesebbek az erős,
áttetsző víznél,
mely tovaúszik.”

Bronislawa Wajs  1908-ban született, vándorló közösségben élt szüleivel. Korán megtanult írni-olvasni, ami nemcsak származása miatt volt furcsa, hanem abban a korban eleve egy nőnél igencsak furcsa dolognak számított. S hogy hogyan tudott erre a tudásra szert tenni? A falusiakkal üzletelt: csirkékkel fizetett a tanórákért. Persze azt, hogy ilyen különc volt, nem nézték jó szemmel, igen sok támadásnak volt kitéve. 15 éves kora előtt férjhezadták. Házassága nem volt boldog, azonban mivel férje hárfán játszott, énekelni kezdett. A zene és az éneklés remek lehetőség volt arra, hogy a fájdalmát művészetté változtassa. Saját zenekart is alapított, amellyel a mai Ukrajna területén játszottak. Saját dalokat írt, amelyek a hagyományos roma történeteken alapultak. A világháború idején gyakran kellett bújkálniuk mind a nácik, mind a kommunisták elől.

1949-ben a költő és könyvkiadó Jerzy Ficowski csatlakozott Dionizy Wasy cigánytáborához, ahol megismerte Papuszát és felfedezte költői tehetségét. Sikerült rávennie, hogy írja le verseit, amelyeket ő lengyelre fordított és ki is adott. A nagy tehetség felfedezése mégsem hozott boldogságot a költőnő számára, hiszen sokan támadták övéi közül, vádolva azzal, hogy kiadta a cigány élet belső titkait. A roma közösség árulóként kezdte kezelni és kiközösítette. Ez olyan nagy traumát okozott Papuszának, hogy lebénult, és élete utolsó 36 évét teljes visszavonultságban élte.

S ahogy művészek esetében gyakran előfordul, az igazi siker 1987-ben bekövetkezett halála után jött el.

A poszt megírásához a kethanodrom.hu cikkét is felhasználtam ( a teljes írás itt elérhető) . Pepusza verseit magyarul itt olvashatjátok Zsille Gábor fordításában.

Bora Aksu weboldalát itt találhatjátok.

Bora Aksu kollekciójában erre az igazán színes és egyedülálló életútra reflektált. Színekkel, anyagokkal, mintákkal. Kreációiban fontos volt megmutatnia azt az egyéniséget, amely egyszerre a kutúrája mellett és vele szemben jelenik meg. A fehér szín a korai esküvőt jelképezi, a színek nagyrésze a hagyományos  A ruhák a tervezőtől megszokott magas minőségben és aprólékossággal készültek. Hímzett kivágott csipke minták, fehérek és sötét árnyalatok, galléros ruhák, mandzsetták és szalagok láthatók, amelyek egyszerre mutatnak lágyságot és a nomád vadságot.
A rétegezés kulcsfontosságú volt ebben a kollekcióban. Bora Aksu különleges hímzéseket,
nyomatokat és textúrákat tervezett romantikus vonalakban és formákban, miközben fenntartotta a lágyságot, és jelenítette meg a tökéletes egyensúlyt Papusza karakterében.

A tüll és organza fejdíszek szintén a kollekció domináns részét képezik, és éteri érzetet keltenek. Az erőteljes színeket, mint a lilákat, korallokat és a forró pinkeket, csendesebb árnyalatokkal, például fehérekkel, krémekkel, puha kékekkel, rózsaszínekkel és feketékkel együtt használta a tervező.