A Luxus áruház, azaz a Vörösmarty tér 3 regényes történetéről nagyon nehéz archív képeket, adatokat találni. Hosszú ideje keresem őket, mert bevallom, nagyon nem tetszik az, amivé ez a csodálatos, nevéhez anno igencsak  méltó hely vált.  Giergl Kálmán és Korb Flóris tervei alapján 1911-ben épült üzlet- és lakóházként. A tervezőpáros nevéhez fűződik például a két Klotild-ház és a Zeneakadémia is.

Korábban ugyanitt egy kétemeletes ház állt, amely irodaházként funkcionált.  A megrendelő a Kasselik Erzsébet és Ferenc alapítvány volt. Az alapítványt Kasselik Jenő a névadók fia működtete, elsődleges feladatuk volt az önhibájukon kívűl bajba jutott művelt osztálybéliek támogatása bérlakásokkal. Maga az épület is megér egy külön misét a Róth Miksa által tervezett üvegablakokkal, a Kozma Lajos féle kapuval, vagy éppen a Szabó Rezső Antal által faragott kupolatartó Atlas szobrokkal…

A földszintet és az első két emeletet használták eladótérként, és az idők folyamán igen változatos portékákat kínáltak az áruházban. Üzemelt itt a Haas Fülöp és fiai Rt, amely szőnyeg és textilkereskedéssel foglakozott, 1913-ban a Magyar Renault Autmobil Részvénytársaság vette birtokba a földszinti teret. Ebben az időben a Kallós és Hegedűs textiláruház működött az emeleten.

A II. Világháborút követően, az ötvenes években  szovjet érdekeltségű Napsugár áruház nyitott itt, amelyről gyakorlatilag semmi információ, vagy kép nem lelhető fel (vagy legalábbis nekem nem sikerült találnom róla).

Ezt követően a Divattextil Vállalat működött itt. A Luxus Áruház 1963-ban nyitotta meg kapuit. A nyitásról így cikkeztek:

“ki engedheti meg magának, hogy 11 ezer forintért vegyen szőrmekabátot, amikor 3,60 a kenyér kilója, vagyis több hónap teljes fizetését költse el egy ruhadarabra?!”

Az áruház legendás volt divatbemutatóiról, valamint exkluzív, valóban luxus minőségű termékeiről. Saját kozmetikai márkával is rendelkeztek, amely nagy népszerűségnek örvendett. A kiszolgálás és a környezet valóban egy egészen más világot tükrözott. Márvány padló és kanyargó rézkorlátok jellemezték a tereket. A kíváló minőségű import termékek érkezését a törzsvásárlók mindig tudták, és figyelemmel kísérték. A hatvanas években például a Rotschild Klára által vezetett Clara szalon kollekcióiból is lehetett itt vásárolni, hiszen a szalon formailag a Luxus áruházhoz tartozott, de például a SIKK Ktsz is készített 10-15 darabos úgynevezett „nemes konfeciót” az áruház számára.  Az ide varrt ruhák alapanyagai is jobb minőségűek voltak, mint azoké amiket  szovjet exportra készítettek. Gyakran vásároltak itt művészek, vagy akár a környékbeli irodaházak dolgozói is. Az árak és a választék nagyban különbözött a többi áruházétól, viszont amit itt az ember megvett, az akár évtizdekig minőség volt.

A nyolcvanas évek közepén például itt lehetett egyedül olyan nejlonharisnyát kapni, amely nem szakadt ki, de összekuporgatott pénzemből itt vettem az első Lancome Magie Noire dezodoromat kemény 980 forintért, ami abban az időben igen nagy összegnek számított.

2006-ban a Skála Coop Zrt. kezdett felújítási és átalakítási munkálatokat. Ezután 2008-ban, a több mint 500 millió forintos beruházás során a korábbi áruház területén két külön-bejáratú üzlet kapott helyet. Az 1400 négyzetméteren spanyol INDITEX csoporthoz tartozó Stradivarius és Bershka divatüzlet osztozott meg.  2019-ben ismét gazdát cserélt a ház, és a Vapiano is üzletet nyitott benne.  Így múlik el a világ dicsősége…..

Kommentjeiteket, emlékeiteket továbbra is várom a Paradi Online Facebook oldalán.

A fotók forrása: fortepan.hu, retronom.hu, nol.hu, fotomuzeum.hu, modelvilag.hu