Sokan követitek az Öltések közt az idő című sorozatot, amelyről itt is olvashattatok a Pumpkinon. A tévéfilm egy varrónő kalandos életét mutatja be, ami által a divat világába is betekintést nyerhetünk. A harmadik rész egyik sorsfordító eleme a „hamis Delphos” ami nem egy műtárgy, hanem egy ruha.

Természetesen el is hangzik az eredeti darabot  tervező Mariano Fortuny neve, de aki nem figyel alaposan, az könnyen elsiklik felette. Pedig Fortuny egy igencsak sokoldalú művész volt, akinek nemcsak a divat, de a fotóművészet is sokat köszönhet. Lássuk ki volt ő!

1871-ben Granadában született egy festőművész fiaként. Így már a családi fészekben magába szívta a különböző kultúrák, művészeti ágak ismeretét.Apja korai halálát követően, édesanyjával, és testvérével Párizsba költöztek, ahol festőművészi tanulmányait fejezte be. Innen Velencébe költöztek. Ekkor tizennyolc éves volt. Korán belevetette magát a velencei tásasági életbe, ahol a Marchesa Casatit körülvevő csoport egyik tagja lett (az ehhez a témához kapcsolódó írást itt találjátok) Későbbi feleségét is ebben a városban ismerte meg, s főhadiszállását is az egyik palotában rendezte be.

Ez az épület a mai napig Palazzo Fortuny névre hallgat, és a mester életművét mutatja be. De térjünk vissza a kezdetekhez!
A művészeti divatok helyett inkább a technikai fejlesztések izgatták. Alkotótársával, s egyben feleségével Henriette Negrinnel 1901 és 1934-ig mintegy húsz szabadalmat jegyeztettek be. A festészeten, színházi díszlettervezésen, világítástechnikai újításokon és szobrászaton kívül felesége révén a divattal is kapcsolatba került. Henriette ugyanis képzett ruhakészítő volt.
Együtt alkották meg a görög viseletek letisztultságát idéző Delphos ruhát. Ennek különlegessége a plisszírozásában és a festésében rejlett. A plisszírozó gép tervrajza elárulja, mennyire bonyolult eljárást fejlesztettek ki:

Az alapanyagként szolgáló selymet többszörösen merített festési eljárással színezték,fa szorítékok közt préselték,  majd a végeredményt  üveggyöngyökkel díszítették. Érdemes megfigyelni, hogy a csomagolás designjára is mennyire odafigyeltek.

Az első ilyen ruha híres viselője Isadora Duncan volt. Azt alábbi képen fogadott lányai láthatók:

Elterjedésének nagyon jót tett az előbbiekben említett művésztársaság, amely abban az időben a divatot diktálta. Hamarosan egyre több divatdiktátor hölgyön bukkant fel az időtlenséget sugárzó öltözék.
A festéshez különleges anyagokat használtak, amelyet a házaspár nagy gonddal válogatott össze: mexikói bíbort,breton szalmát és távol-keleti indigót. Meglepően tartós eredményt értek el a színezéssi eljárással.  A ruhák színei fénye még sok év után is káprázatos, ahogy ezt 2008-ban a MET gálán láthattuk Natalia Vodianova jóvoltából. A szupermodell  két Delphost is kapott ajándékba férjétől, egy kéket és egy vöröset.  A 2009-es brit Fashion Awards  rendezvényére szintén Fortunyt választott, ezúttal a kéket.

Érdekesség, hogy a vörös ruha felbukkant a 2010-ben forgatott Belle du Seigneur című filmben is. Itt azonban egy hamis Delphost is kreált a tervező. A fentebb már látott eredeti darab:

Az eredeti Fortuny ruhákat teljes egészében kézi munkával készítették. 1922-ben gyárat is alapítottak, amely a mai a helyén áll. A Delphos ruha gyártása azonban 1965-ben Henrietta halálát követően megszűnt. Az eredeti gyártási technikát azóta sem tudja reprodukálni senki.

A ruha azonban tovább éli életét. Múzeumok gyűjteményében, hírességek ruhatárában bukkan fel.1970-ben az olasz Vogue egyik számba Richard Avedon fotózta a ma is hihetetlenül modernnek ható  öltözékeket.

Emellett mai  tervezők is inspirálódnak a egyszerűen nagyszerű ruhadarabból. Leghíresebb ilyen inspiráció Issey Miyake Pleats Please kollekciói:

Oscar de la Renta 2012-es tavsz-nyári kollekciójában állít emléket Fortunynak: