Az elmúlt hétvégén ismét megrendezték a Marie Claire Fashion Days-t. Azóta rengeteg poszt, vélemény, híradás jelent meg a rendezvényről. Részemről a pénteki, vagyis az első napról osztanám meg veletek a tapasztalataimat.
A megtévesztően szakmai napnak keresztelt nyitó esten valójában a magazin, illetve a kiadó legfontosabb partnereit, az esemény szponzorait, celebritásokat, valamint a kiadó számára fontos embereket hívták meg. Ezért inkább, a félreértések elkerülése végett a zártkörű megnyitót, vagy valami ehhez hasonlatos kifejezést kellene használni.
Jómagam, mint a rendezvényt szponzoráló Maybelline cég vendége vehettem részt az eseményen, ezúton is köszönöm nekik, hogy fontosnak találták, hogy a Pumpkin Paradise Blog beszámoljon a bemutatókról.
Meghívóim révén lehetőségem adódott a kulisszák mögé is betekinteni. A kezdés előtt másfél órával az izgatottság inkább a hírességek között volt érezhető. A tervezők közül is néhánnyal, Abodi Dórával, Konsánszky Dórával sikerült egy kicsit beszélgetnem. Mindketten fáradtan várták a kezdést, de ez ugyebár teljesen normális egy hosszú előkészítést igénylő bemutató előtt.

A Maybelline sminkesei Larion Oscar vezetésével, és tervei alapján dolgoztak igencsak pörgős iramban, és nagyon jókedvűen. A frizurákat Donna Karan trendjei, míg a sminkeket Fendi ihlették. Mind-mind a természetesség jegyében készültek, akár le is másolhatjátok őket. A facechartot megtekinthetitek alább:

A beengedéstől számítva igen sokáig kellett várni a bemutatók kezdetéig. A 12 magyar tervezőt felvonultató estre az ülőhelyek mennyiségét magasan meghaladó számú vendéget invitáltak meg, ami később számos félreértésre is okot adott. A szervezők nagyon határozottan ellenőrizték a névre szóló üléseket elfoglalók jogosultságát. Szemtanuja voltam annak, hogy a később érkező meghívottak helyére behuppanó vendégeket kitessékelték az állóhelyekre- ők persze ezt eléggé nehezményezték. Pedig ezzel semmi baj nem volt, a világon mindenhol így szokás. ( ha nem hívnak meg nem megyek, ha nincs ülőhelyem, akkor nem vagyok felháborodva, ha nem engedik, hogy más helyére beüljek…szerintem) A gond inkább az, már ha ezt gondnak lehet nevezni, hogy a rendezvény túlnőtt magán. A magyar divatra ennél sokkal nagyobb igény van, és sokkal többen kíváncsiak rá, mint eddig feltételezték. Lassan ideje lesz nagyobb helyszín után nézni.

A tervezők tourjait hírességek vezették fel, mindegyiküket nagy szimpátia és taps fogadta. Nagyon helyesek voltak, ahogy látszódott rajtuk az izgalom, és az igyekezet, valamint az is tetszett, hogy nem csak a húszas korosztályból, vagy a lehető legvékonyabb alkat alapján kérték fel őket. Ahogy a programban is ígérték, a jövő tavasz-nyári kollekciókkal ismerkedhettünk meg. Összességében azonban elég összecsapottnak tűntek a kollekciók. A tervezők közül néhánynál éreztem csak, hogy a teljes felhozatalt láthattam. Elgondolkodtató ilyenkor, hogy érdemes-e a kisebb léptékben dolgozó- tisztelet a kivételnek- magyar márkákat, designereket kitenni annak, hogy amikor éppencsak kihozták az aktuális kollekciójukat, már mutassák meg a következőt. A tourok közt kakukktojásként az amúgy egyre professzionálisabb Nubu aktuális szezonra szóló ruháit mutatta be. Tette ezt egy szerencsétlen véletlen folytán, mivel a szállítmányozó cégük útban hazafelé Párizsból sikeresen nyomát vesztette a teljes jövő tavasz-nyári kollekciójuknak..
Nemzetközi szinten is egyre nagyobb vitát generál az a kérdés, hogy érdemes-e a nagyközönségnek fél évvel a boltokban való megjelenés előtt publikálni a következő szezon divatját. Sok nagy divatház ezért már az idei Fashion Week-eken megtiltotta az élő közvetítéseket, illetve alaposan megszűrte a vendéglistát. Itt sem voltam biztos abban, hogy volt-e értelme a jövő évi kollekciókat bemutatni a közönségnek. Természetesen más véleményen lennék, ha a szakmai nap valóban a szakmának szólna: szerkesztőknek, buyereknek, stylistoknak, és azzal is tisztában vagyok, hogy sokan nem értenek majd egyet a meglátásommal.

Visszatérve a bemutatóra: a modellek nem túl gyorsan követték egymást a kifutón, így annak ellenére, hogy nagyon szép volt mind a kifutó, mind a világítás, a zene, a modellek- a bemutató közepétől érezhetően befáradt a közönség.

Ezt talán egy-egy híresség tudta megtörni, mint például Epres Panni, aki a mai napig fényévekkel felülmúlja a fiatal divatbemutatón résztvevő modellgenerációt. A nyitóeseményre összeválogatott tervezők igen széles spektrumát vonultatták fel a divattervezés stílusainak. Láthattunk kőkemény profizmust, az előbb említett Nubu-tól, az Artista formációtól- gyönyörűen kivitelezett, és printelt öltözékeket hoztak, Konsánszkytól, aki idén (vagyis jövőre) keletre kalandozott, valamint Pazicski Miklóstól, aki gyakorlatilag egy konfekció márka darabjait vonultatta fel Enjey név alatt (sajnos ettől azonban nem lett izgalmas a nagyon tehetséges tervező kollekciója, inkább „csak” jól eladható). Abodi Dóra ismét kísérletező korszakát éli, kérdés, hogy ezt mennyire fogadja majd jól a közönség. Saját jelképeivel, díszeivel felturbózott marimekko-s kollekciót mutatott be.

Számomra az egyik legnagyobb csalódást Sármán Nóra okozta. Úgy tűnik a menyasszonyi ruhák tervezésében egyre sikeresebb fiatal designer nem tudja eldönteni, hogy bevállalja-e, hogy ezentúl aráknak tervez, vagy „rendes” divattervező akar lenni.

A meghasonulást értelmezhetetlen, legvadabb nyolcvanas éveket idéző fényes rózsaszín plüssbársonyok, és bundabugyi jelezték.

Benus Dani a cipőtervezésről nyergelt át az öltözékekre- egyre inkább megtalálja saját hangját, valamint azt a piaci rést, ami a magyar férfidivatban tátong. Az Elysian és a The Four ruhái kellemes meglepetést okoztak, öröm volt rájuk nézni. Tomcsányi Dóri – aki újabban az egyik legnagyobb kedvencem- kollekciója a panel sorozatból megismert szobanövényes ruhával indult, de valahogy nem éreztem rajta a teljes átgondoltságot- feltételezem ezesetben is egy gyorsan összepasszintott válogatást láthattunk.

Az alábbiakban néhány képet mutatok a bemutatóról. A tervezők kollekcióira később külön posztokban fogok kitérni.