Mostanában ügyelni szoktam arra, hogy saját „gyártású” képek kerüljenek a blog Facebook oldalának fejlécére. Néhány napja azonban belefutottam egy fotóba, amelynek nem tudtam ellenállni. A magyar verzióját már ismertem- erről is fogok majd írni- de ez valahogy kimaradt.
Íme a fotó:

A kép fotósa Ormond Gigli egy hírtelen ötlettől vezérelve készítette el a zseniális kompozíciót 1960 nyarán. A stúdiója a képen látható barna kőből készült épülettel srégen szemben volt. Egyik nap arra lett figyelmes, hogy a csodálatos sokemeletes házat bontani kezdik. Ekkor ötlött fel először benne, hogy valamit tennie kellene, valamilyen formában meg kell mentenie Manhattan eme jellegzetességét. Egy bevillanó ötlettől vezérelve, arra gondolt, hogy milyen nagyszerű lenne, ha minden ablakba egy modellt állítana. A szemben lévő ház tűzlérája pont olyan széles volt, hogy kényelmesen berendezkedhetett a felszerelésével.

Persze először engedélyt kellett kérnie a bontást végző cégtől. A munkavezetővel sikerült beszénie, aki a következő napra, délre a munkások ebédidejére adta meg az egyetlen lehetséges időpontot. Ráadásul volt egy feltétele: a feleségének is a modellek közt kell lennie. Míg Gigli és asszisztensei a modelleket próbálták összetrombitálni és megszerezni egy Rolls-Royce-t. Szerencsére Giglinek elősegítette a dolgát, hogy a Time és a Life magazin elismert munkatársa volt. A bontók addig az ablakokat a fotográfus kérésére eltávolították a házból.

12 óra elteltével az összes ismerős modell és ráérő híresség ott állt az ablakokban. A munkavezető felesége a második emeleten balról a harmadik ablakban, Gigli neje az elsőn, jobbról a második. S ha hiszitek ha nem, stylistja nem volt a fotózásnak. Mindenki a saját ruhájában szerepelt. A szetben állni nem volt veszélytelen, bárki könnyne megcsúszhatott volna, de szerencsére nem történt baj. Rendőr sem járt arra abban a szikrázó napsütéses hatvan percben,. aki leállíthatta volna a produkciót.

Miután elkészült a kép egy napra rá a ház eltűnt, felrobbantották, de  Ormond Gigli jóvoltából az emléke megmaradt.