Bevallom Tim Burton legújabb, Nagy szemek című filmjére a jelmeztervező Colleen Atwood miatt ültem be. Feltételeztem, hogy ismét egy nagyon látványos kosztümökben gazdag filmet fogok látni, igaz az utóbbi időkben egyre kevésbé tetszettek a rendező filmjei.

Mivel nem néztem utána, hogy miről fog a film szólni, azt gondoltam, valamiféle mese lesz, amelyben a szereplőnek valahogy nagy szemei lesznek. Nos, jócskán tévedtem, de ennek ellenére nemhogy megbántam volna a mozilátogatást, hanem remek élményben volt részem.

Megszokhattátok, hogy a filmeket a látvány szempontjából szoktam ajánlani, de azt is, hogy művészsorsokat, s főként nő alkotókat mutatok be. Ez a film pedig egy festőnőről szól.

Ígéretesnek és  izgalmasnak ígérkezett a kezdet is. A vásznon ugyanis ez volt olvasható: „Az 50-es években nagyszerű volt élni – ha férfi volt az ember”

Valóban sokszor bele sem gondolunk, hogy a messzi távolból jópofa rockabilly ruhás, képeslap színességűnek gondolt világ milyen lehetett valójában, s mi keresnivalója volt benne egy alkotóművésznek, ha ráadásul nő volt az illető.

A film eredeti történetet dolgoz fel, Margaret Ulbrich azaz Margaret Keane élettörténetét.

Lássuk ki volt ő!

Bátor, s egyben bátortalan nő, aki abban a korban mert lelépni egy házasságból, gyerekkel együtt, amikor ez egyáltalán nem volt divat. Egy dologhoz értett: a festéshez. Ebből próbálta eltartani magát és lányát. Hétvégente utcai portrérajzolóként egészítette ki keresetét, ahol megismerkedett Walter Keane-nel. Mivel első férje el akarta tőle perelni gyermekét, a szintén festőként bemutatkozó Walterrel gyorsan összekötötte az életét. A férfi ügyesen találta fel magát minden helyzetben, így ő vette kezébe mindkettőjük festményeinek eladását. Kezdetben közös munkákkal, kiállításokkal próbálkoztak. Hamar kiderült, hogy nem az ő, hanem a feleség képei iránt van  kereslet. Keane pedig talán hiúságból, vagy sértettségből  úgy hírdette a képeket, hogy azok az ő alkotásai: a  nagyszemű negédes gyerekportrék egy éjszakai életet élő, nőcsábász művei. Ma már hihetetlen, de mindenki elhitte a mesét.

Felesége erről két éven át mit sem tudott. Amikor kiderült, akkor sem mert tenni semmit, mert Walter Keane elhitette vele, hogy az egzisztenciájuk elvesztését jelentené, ha a dolog kitudódna. A nő gyakorlatilag tíz évig napi tizenhat órán át festett egy lefüggönyzött, bezárt műteremben. Férje senkit nem engedett a közelébe, még Margaret lányát sem. Senki nem tudhatta, hogy ki készíti a képeket.

A nagy szemű babák egyre népszerűbbek lettek, s a nő, akár egy gépszalag ontotta a festményeket. A férj zseniális marketingkampányt folytatott, s a hazugság, vele együtt a vagyon egyre nőtt. Hírességek arcképei készültek el, amelyek remek reklámot generáltak Walter Keannek.  Natalie Wood, Kim Novak, Robert Wagner, Joan Crawford, Liberace, Zsa Zsa Gabor, Dean Martin, Jerry Lewis mind Kean festményekről nézhettek vissza magukra.

A hírnév, és a pénz Waltert egyre agresszívabbá tette, mígnem tíz évnyi házasságot, bezártságot követően Margaret ismét pakolni kényszerült. Lányával Honolulu-ra menekültek, ahol a válását próbálta intézni. Férje megzsarolta és a képek jogait, valamint új képeket követelt tőle. Két évig Margaret nem mert senkinek sem beszélni a titkáról, mert Walter folyamatosan fenyegette, maffia ismeretségeire hivatkozva. Ezidő alatt mintegy 30 képet postázott férjének, hogy újabb festmények „születhessenek”.

Egy véletlen folytán azonban a nő megsimerkedett a Jehova tanúival, akik hatására megfogadta, hogy soha többé nem hazudik. Egy rádióadásban vallotta be az igazságot, amit követően óriási botrány robbant ki. Ekkor már a képeit poszterként, képeslapként is árulták, sőt a kreált történettel, amely Walter művészi pályafutásáról szólt még albumot is megjelentettek. Az ügy bíróságra került, amelyet a nő megnyert. Volt férjét 3 millió dollárra perelte, amelyből soha semmit nem kapott meg. Walter 2000-ben halt meg elszegényedve.

Margaret újraházasodott, és a mai napig fest. Tim Burton nagy rajongója, és gyűjtője- így vetődött fel a film ötlete. De ha megnézzük Tim Burton filmjeit, tettenérhetjük a Big Eyes festmények karaktereit. Elég ha a Karácsonyi lidércnyomás Sallyjét említjük:

A film 90 százalékban követi a valóságot, s maga a festőnő is feltűnik benne egy cameo szerepben. Nem árulom el, hogy hol, nézzétek meg, és jöjjetek rá magatok!

A film megjelenésekor Walter Keane családja is ellenkampányba kezdett. Hiába nem tudta Walter sohasem bizonyítani, hogy képes festeni, ők állítják, hogy a nagy szemű babáknak ő volt a kitalálója. Sőt saját vállalkozásban játékbabákat is árulnak, amelyek tervezőjeként Walter Keane-t említik.  Margaret valóban próbálta a férfit festésre tanítani, de antitálentumnak bizonyult.

További érdekesség, hogy állítólag Tim Burton és Helena Boham Carter a Nagy szemek miatt válik. A színésznő ugyanis megsértődött, hogy nem kapott szerepet a moziban.

A jelmezekről nem is ejtettem szót. Nos, Colleen Atwood alázatosan a rendező keze alá dolgozott. Hűen követi a kor divatját, semmi túlzásba nem esik. Ha látványt említünk, akkor inkább a díszlettervező munkája lesz az, ami megfogja majd a tekintetet,már ha lesz olyan aki a színészek zseniális alakítása közben erre is külön figyel majd.

Margaret Keane képeinek ha jól gondolom ismét nagy divatja lesz. S hogy giccsesek? Ki bánja! A filmet most online itt nézhetitek meg  magyar szinkronnal.