Néhány napja egy prémium kategóriás ruhamárka Magyarországon elsőként nyíló üzletébe voltam hivatalos. Bevallom a névvel először meggyűlt a bajom, s gondolom ezzel nem voltam egyedül. A magyar nyelv számára furcsa csengésű Napapijri, azonban kimondhatatlanul jó minőségű holmikat hozott Budapestre. Így gyanítom, hogy pillanatok alatt be fog vésődni a márkanév. (Ahogy utólag megtudtam, a „j” betűt nem kell ejteni)

A finn eredetű Napapijri szóval – amelynek jelentése sarkkör –, Giuliana Rosset olasz tervezőnő az őt inspiráló világhírű felfedezők és sarkkutatók (Amundsen, Shackleton, Scott és társaik) előtt tiszteleg. S hogy a finn, és az olasz érdekeltség mellé más nemzetek is csatlakozzanak, emblémaként a norvég zászló díszeleg a cimkéken.
A kutatók irányába való elkötelezettség nem csak szavakban nyílvánul meg: az inspirációját jelentős részben a XX. század jelentős felfedezőinek expedícióiból merítő Napapijri a kezdetetektől
elkötelezett támogatója a globális felmelegedés elleni küzdelemnek, a fenntartható fejlődésnek, a sarki élővilág megismerésének és megóvásának. Ennek keretében világviszonylatban is elismert, a sarkkutatás és a sarki környezet megóvásán tevékenykedő szervezeteket (Le Cercle Polaire, a La Venta) és kutatókat (Sebastian Copeland és Fabio Pasini) támogat.

A Mom parkban tartott megnyitón jópofa játékkal kedveskedtek a meghívottaknak. Apró lakatokat rejtettek el az üzletben, amelynek megtalálói jutalomban részesültek. Nem tudom ki találta ki ezt a kihívást, de nagyon ravasz volt! A ruhák ugyanis olyan finom, és hihetetlenül jó minőségűek voltak, hogy a legtöbben nem is a játékra figyeltek, hanem a ruhák kidolgozásásra. Így valószínű nemcsak én, és a társaságomban lévő tévés kolléganőm felejtkeztünk el a kincskeresésről. Csak az alapanyagokkal foglalkoztunk: valóban kisebbféle katarzis a sok-sok pihe-puha pamutot, és a csodás kötött pulcsikat végigsimogatni. A megnyitó dízsvendégeként megjelent Zséda is egymás után próbálgatta a szebbnél szebb holmikat, a fotósok nagy örömére.

Itt jegyezném meg, hogy ezek a ruhadarabok, és cipők nem az olcsó, és nem is a középkategóriába tartoznak. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy nem is addig tartanak, ameddig alsó kategóriás társaik.
Itt mesélnék el egy személyes jellegű történetet. Kezdő filmes koromban azt az instrukciót kaptam a külső forgatásokhoz, hogy mindig az operatőrök, vagy a világosítók ruháit nézzem meg, és csak azokat a márkákat válasszam. Miért is? Aki valaha járt már filmforgatáson, az tapasztalta, hogy szélben, hóban, fagyban is dolgozni kell, hosszú órákon át. A jó melegnek kikiáltott kommersz divatholmik pedig nem állják meg a helyüket ilyen esetben. Az előbb említett kollégák a legmenőbb, és legdrágább hegymászó, vagy túrázó márkákból szoktak válogatni. Mondanom sem kell, hogy ezek a ruhadarabok akár egy évtizeden át szolgálják gazdáikat. Cseppet sem lennék meglepődve, hogy a Napapijri vásárlói közt is felbukkannának a filmes lányok, akik végre divatozhatnak is.

Térjünk vissza a ruhákra: a mindennapi praktikumra való törekvés, és a részletgazdag kidolgozás jellemzi a márkát. Egyedülálló minőségű alapanyagokból, a legfrissebb trendeknek megfelelően megalkotott egyedi stílusú darabok alkotják a kollekciókat. A színek és minták a klasszikus palettából kerülnek ki. Minden egyes darabról messziről látszik a minőség.
Aki pedig nem tud eljutni a budapesti márkaboltba, annak sem érdemes búslakodnia. A tervek szerint hamarosan újabb üzletet nyitnak. Facebok oldalukat itt nézheted meg.