Néhány nappal ezelőtt a blog facebook oldalán már láthattátok ezt a képet, amit a még meg sem nyitott nyolcvanas évek divatjáról szóló kiállításról készítettem a londoni Victoria and Albert Múzeumban. Az azóta eltelt idő alatt egyre több fotó, és információ került fel a netre a Club to Catwalk című kiállításról.

A július 10.-én nyílt tárlatot jövő év februárjáig lehet megtekinteni, szóval jócskán jut idő arra, hogy ellátogassatok Londonba. Talán erre könnyebb lesz jegyet szerezni, mint a David Bowie-ról szóló kiállításra, amire gyakorlatilag lehetetlen volt bejutni.
A 85 öltözéket felsorakoztató kiállítás a mai divatra talán legnagyobb hatással lévő korszakot mutatja be. Nem nagyképűség ezt állítani, hiszen szinte minden mai napig aktív vezető „nagy tervező” a nyolcvanas években találta meg saját hangját, és lépett a divat színpadára. A színpadot pedig akár szó szerint is értelmezhetjük, mivel a nyolcavnas évek öltözékei inkább hatottak jelmeznek, mint utcai viseletnek.

Az underground klub élet szereplői nagyrészt a művészeti iskolákból tevődtek össze, mint például a nagy hírű Central Saint Martin’s-ból. A Billy’s, Blitz, Club for Heroes, a Taboo vagy a Heaven olyan későbbi nagyágyúkat tudhattak vendégeik közt, mint a fiatal Galliano, Betsey Johnson, Betty Jackson, vagy Katharine Hamnett. De említhetnénk Paul Smith-t, vagy Stephen Jones-t is. Ők voltak azok, akik extrém viseleteikkel, terveikkel Londonra irányították a figyelmet. John Galliano visszaemlékezése szerint csütörtök, és péntek esténként a művészeti iskola kollégiuma teljesen kihaltnak tűnt: mindenki a hétvégi partikra készítette a ruháit (vagy inkább jelmezeit?).

A válltömések, az új romantika, és a feliratos pólók születésének kora ez. S ahogy belegondolok, az akkor ott megálmodott öltözékek vírusként terjedtek, s hatottak a világ többi szegletében élő fiatalok ruházkodására. Magyarországon például a Sky Chanel-nek köszönhetően videoklippekből próbáltuk ellesni az öltözékeket, s álltunk neki megvarrni a popsztárok ruháit bélésselyemből, lepedővászonból, vagy bútorszövetből. Ahogy pedig a londoni tervezők visszaemlékezéseiből kitűnik, ők sem tették ezt másképpen. Akkoriban mindenki maga alakította, díszítette a ruháit. Ma újra felfedezzük ezt az egyéni stílust, csak mostmár DIY-nek nevezzük.

Érdemes megnéznetek a csatolt videókat, remek forrásanyag találhatü bennük, amiből megtudhatjátok, hogy valóban hogy nézett ki a divat a nyolcvanas években.