Odile Kern szeretettel emlékezik vissza arra az időre, amikor még Christian Dior modellje volt. Diornak modellkedni valóban olyan felemelő és érdekes, mint ahogy azt gondoljuk, viszont számára ez nem pont az a szakma volt, amiről valaha is álmodozott volna.

Ahogy a legjobb dolgok az életben, ez a lehetőség is véletlenül jött. 1953-ban Odile a Dior egyik üzletében dolgozott napi két órában. A férjének nem tetszett, hogy a fiatal asszony dolgozni akar, ezért a nő ezt a két órás állást választotta. Ez az idő ugyanis pont annyi volt, amit titokban tudott a párja előtt tartani.

Egy nap azonban minden megváltozott. Christian Diorral egyszerre szállt be a liftbe,  a tervező pedig megkérdezte, hogy mit keres ott. A válaszra Dior csak annyit mondott, mostantól már nem az üzletben dolgozik, és magával vitte a lányt az atelier-be.

Odile Kern Dior egyik kedvenc modellje lett, nyolc éven át dolgozott a háznak, a tervező halála után Yves Saint Laurent is megtartotta.

” Az életben a dolgok csak úgy megtörténnek. Ne erőlködj sosem, hogy találj magadnak lehetőségeket, az élet elég különös ahhoz, hogy a dolgok rád találjanak maguktól.”

Azzal együtt, hogy meleg szívvel emlékszik vissza a divatháznál töltött időre, a közös munka korántsem volt könnyű. Voltak napok, amikor csak egy-két órát kellett dolgozni, de a kollekciók bemutatását megelőzően  reggel tíztől akár hajnali kettőig próbálták a ruhákat. Nagyon megterhelő munka volt ez, volt, hogy egy nap 20 szettet kellett váltani, olyan volt az egész, mint egy lóverseny. Nagyon sokat utaztak a világ minden pontjára, és ezek az utazások igencsak különlegesen és fényűzőek voltak.

Régebben minden másképpen zajlott, mint most. Ma már megrökönyödnénk azon, hogy a modellek egymás közt egyeztették, hogy kinek mikor lehet gyereke. Odile egyik kolléganője pont akkor szeretett volna szülni, mint ő, azonban mindketten ugyanolyan méretűek voltak. A divatház folyamatos munkáját viszont megakasztotta volna, ha a két hasonló modell egyszerre van távol.

Ezért végül a két nő kor alapján döntötte el, hogy ki vállalhat gyermeket. Odile volt az idősebb, ő eshetett teherbe elsőként. Nagyon szerették Christian Diort, és természetes volt, hogy ezt az áldozatot meghozzák érte.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a divatházak ilyen esetekben, a szülés után is visszavárták modelljeiket. A furcsa ma már az lehet, hogy a visszatérést a szülést követő harmadik héten már megtették a dolgozó
lányok.

Amennyire ismerte Christian Dior-t, és közel állt hozzá  gyakran elgondolkodik azon, hogy  a tervező mit gondolna a mai divatról. Köztudottan utálta a hosszú újjakat.  Ha megnézzük például az általa tervezett kabátokat, az összes ujja a csukló felett ér véget, így ezek a mai hosszak nem tetszenének neki. Valószínuüleg sokkolná a mai trend, amikoris a gyönyörű, nőies ruhákat edzőcipővel társítják, és a logók elburjánzása sem tetszene neki, ahogy a médiát kiszolgáló társadalom sem.
Ha megnézzük az eredeti Dior divatbemutatókat és összehasonlítjuk a maiakkal, a legelső szembeötlő különbség az lesz, hogy korát jóval megelőzve már különböző testaalkatú, tipusú modellekkel dolgozott. Fontos volt számára, hogy minden vevő megtalálja nála az alkatára  legjobban illő öltözéket, ezért voltak idősebb, fiatalabb, alacsonyabb, nagyobb mellű, vagy éppen klasszikus testalkatú modelleket. Ezt az irányvonalat csak most kezdik újra felfedezni a mai kor divattervezői.

Dior halála váratlanul érte kollégáit. Éppen egy ausztráliai turnéra készültek, amelyet végül a tervező nélkül kellett megtenniük. Christian Dior nagyon babonás ember volt, ezért halála után Odile úgy döntött, hogy elmegy egy halottlátóhoz.  Az egyik megjelent lélek csak ennyit mondott neki: „Hogy gondolod, hogy divatos vagy ebben a két éves ruhában??” A ruhát, amelyet viselt, Dior személyesen ajándékozta neki két évvel korábban.

A poszt a Harper’s Bazaar cikke alapján készült.

A Christian Dior életmű kiállítást még megnézhetitek a londoni V&A-ben.

A tervező életéről pedig itt olvashattok.