Tegnap nyílvánosságra hozták a 2012-es olimpiai játékok formaruháira kiírt pályázat nyertes kollekcióját. A távolról vérfolt pettyes virágmintáktól, girardi kalapoktól az idén megmenekültünk, de úgy látszik a rémes ötletek tárháza kiapadhatatlan forrásként működik.

Sportolókra, ráadásul különböző sportágakban profi teljesítményt nyújtó, ezzel együtt nem szokványos, konfekció alkattal rendelkező egyénekre konfekciót tervezni az egyik létező legnehezebb feladat. Pontosan ezért rendre el is bukik a kihívással az, aki belevág. Nehezíti a dolgot az is, hogy a közbeszerzési pályázat során kiírt kritériumoknak megfelelni nem egyszerű. (itt olvashatjátok a pályázati felhívást) Többszáz ruhadarabot kell legyártani, alakítani, és meghatározott pénzügyi kereteken belül tartani. Ez az a munka, ami első körben igényli a tervezőt, de második körben legalább annyira a gyártásban, pénzügyekben jártas kivitelezőt.

Hazánkban konfekciógyártás már nem igazán működik, így nem is  tudok olyan tervezőt mondani, akinek ebben gyakorlata van. A formaruhák történetében gyakran láthattuk azt a megoldást, hogy „nevet” választottak tervezőként a divatszakma felkapott nagyágyúi közül, akiknek aztán beletört a bicskájuk a feladatba, és olvasgathatták a negatív/jogos kritikákat. Az idén meglepő módon egy fiatal, ismeretlen tervező páros nyerte meg a tendert. Nem áll szándékomban bántani őket, bizonyára nagyon sok munkájuk fekszik a dologban, de azt hiszem ez túl nagy falat volt számukra. Természetesen rágugliztam Mohari Kinga, és Csergő Noémi nevére. Honlapjaikat nevükre kattintva találhatjátok meg, ítéljétek meg, hogy mennyire érett designerek erre a feladatra. próbáltam rákeresni a többi döntős kollekcióra, de sajnos nem találtam semmiféle nyomot. Ha valaki rálel valamiféle képes összefoglalóra, azt nagyon megköszönném, ha megosztaná a blog olvasóival.
A pályázatra beérkezett kollekciókat Kopek Gábor [fotográfus, médiaművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora], Nyári Ildikó [Magyar Alkotók Országos Egyesülete, Ferenczy Noémi-díjas, MAOE nagydíjas, A Magyar Felsőoktatásért díjas iparművész], Vasas Edit [MMKL Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Alkalmazott Művészeti Osztály vezetője], Dunai Anita [öltözködési tanácsadó] és Tóth Ali [stylist, a „The Room” magazin főszerkesztője] által alkotott zsűri értékelte.
A ruhák kalotaszegi motívumok átirataival vannak díszítve (legalább nem „matyókalocsaival”, aminek az elcsépelése éppen folyik), próbálnak maiak lenni, de inkább valamiféle Tolnay Klári film egyenruháit idézik, a kapucnik pedig jelmezszerűvé teszik. A magyar zászló színeiből ismét száműzték a csodás zöldet, ami igazán játékos és vidám színfolt lehetett volna. És pont ez a legnagyobb gondom az olimpiai formaruhákkal! „A pályázat célja a XXX. Londoni Nyári Olimpiai Játékokra utazó Magyar Olimpiai Csapat felvonuló- és formaruhája kreatív terveinek elkészítése” volt, ahogy a kiírásban is szerepel. Van ott azonban egy szó, amit elfelejtenek: JÁTÉKOK. Ehelyett marad a félelmetes feketébe borított EGYENRUHA.

A továbbiakban rátok bíznám a véleményezést, és kíváncsian várom a kommenteket!

P.S. : az olasz csapat formaruháját Giorgio Armani, míg az olimpiát rendező britekét Stella Mccartney tervezi.

P.S.2: Időközben rátaláltam a döntős kollekciók fotóira, ezen a linken tudjátok megnézni: http://www.flickr.com/photos/olimpiknik/sets/72157628366234203/

Az elődök formaruhái:

2008 olimpiai formaruha

A 2008-as formaruha pályázat döntős kollekciói : itt.

2004 olimpiai formaruha