Ismét egy olyan kiállításról számolhatok be, ami miatt legszívesebben az első Moszkvába tartó repülőre felpattannék, és minimum egy hétig ki sem jönnék a tárlatról.

A divattörténelem egyik legnagyobb hatású tervezőjének életművéből nyílt kiállítás a moszkvai Kremlben.
Poiret a mai elcsépelt szófordulattal élve „forradalmian új” dolgokat hozott a divat világába. Kreációit szemlélve a divat történetében kevésbé járatosak rándíthatnak egyet a vállukon, hogy mi ebben a forradalmian új? No de gondoljunk bele, hogy a XX. század első évtizedében, vagy a századfordulón milyen ruhákat hordtak a hölgyek, és ennek tükrében gondolkozzunk el Poiret újításain.
Paul Poiret 1879-ben született Párizsban. Először Doucet-nál, majd Worth-nél dolgozik, ami már eleve jó ajánlólevélnek számított az akkori divatéletben. 25 évesen megnyitja saját divatházát, és rengeti meg alapjaiban mindazt, amit az eddigi „szabók”-ról gondoltak. Kollekcióiban minden szokásos tradícióval szakított, és elsőként állította az alkalmazott művészeteket a divat szolgálatába. Szabásvonalaiban a császárság idejéhez nyúlik vissza, és kelt döbbenetet, majd divatőrületet. 1909-ben az Gagyilev féle orosz Balett Párizsban turnézik(róluk egy későbbi posztban majd bővebben mesélek).

Ekkor már javában tombol a felfedezések, és ásatások folytán kialakult kelet-mánia. Poiret a csodás színpompás, és túldíszített jelmezek hatására kelet felé fordul, és olyan színeket, mintákat hoz a hétköznapi, és alkalmi viseletekbe, amelyek eddig nem hogy szokásban nem voltak, hanem egyenesen elítélendőként voltak számon tartva. Ki mert volna korábban erkölcsös nő létére sárgát, narancsot, vagy egyéb rikító színeket magára ölteni? Poiret divatforradalmáig az úrihölgyek maximum a pasztell árnyalatokig merészkedhettek. Így kedves olvasóim, ti, akik a color-blockingot istenítitek az idei szezonban, rebegjetek el egy hálaimát Paul Poiret-nek. Ruhái mai szemmel nézve túldíszítettek, de a századforduló kipárnázott, halcsontozott merev ruhái mellett egyszerűnek számítottak.

1911-ben a divattervezők között elsőként saját parfümöt hoz ki. Ez eddig szintén nem volt szokásban. Ráadásul a csomagolás, és a marketing sem mindennapi. Első parfümje a Rosine, melyet lányáról nevez el, 10 évvel Chanel előtt kerül piacra. Míg másik „Where are you from?” nevű illata kis bőröndben, mai szemmel nézve is zseniális körítéssel jelenik meg.

Igazi design szemléletű tervezőként elsőként alkalmaz grafikusokat, tervezőket, művészeket, és kezd szövetgyártásba. S hogy még ez se legyen elég, ékszereket, bútorokat, lakberendezési szöveteket is elkezd gyártani, amelyek illenek ruhái stílusához. Szintén ebben az évben iskolát nyit szegény körülmények közt élő lányok képzésére, ez a fajta társadalmi és szociális érzékenység szintén nem volt jellemző korára.

Paul Poiret korát jóval megelőző marketing zseni volt. Divatillusztrátorokat foglalkoztatott, saját divatkatalógust adott ki, és fontolgatta az olyan divatlap elkészítését, amelyben saját szabásmintái vannak mellékletként. így mindenkihez eljuthattak volna tervei, és otthon is elkészíthetőek lettek volna a ruhák. Elégedetlen volt korának technikai lehetőségeivel., szerinte a fekete-fehér fotók nem adták vissza a színeket. Pul Iribe, Raoul Dufy és George Lepape pedig mesteri szinten tolmácsolták a tervező elképzeléseit.

Elsőként alkalmazott mai értelemben vett manökeneket, akiket Amerikából hozott Európába. Ezek a lányok magasabbak, nyúlánkabbak voltak az akkor megszokottnál, és remekül mutattak rajtuk a Mester kreációi. Szintén újdonságnak számított, hogy divatbemutatóival turnéra is indult.

Az Első Világháború azonban alapjaiban rengette meg Poiret világát. Katonai szolgálatra hívták, és a háború miatt dolgozni kénytelen asszonyok sem érezték többé magukénak a csillogó keleties, színpompás mesevilágot.
Ezidőtájt jelenik meg a színen Chanel is, aki lesöpri a színről elődeit. poiret igyekszik, szebbnél szebb ruhákat alkot, de nincs rá igény. Fejleszteni kezdi a testszínű harisnyát, a nadrágszoknyát, és gondolkodik a modern melltartók megalkotásán is. Sajnos azonban ez sem segít rajta, be kell zárnia divatházát. Minden ingóságát el kell adnia, de ez sem menti meg a csődtől. 1930-ban, és 1934-ben több könyvet is publikál.
Végül, a teljes elfeledettségben a festéshez menekül. Régi barátja Jean Cocteau rendez kiállítást képeiből, a megnyitó előtt azonban meghal.

Az alábbi képeket a moszkvai, illetve a new york-i kiállítás anyagából válogattam.

A kiállítás honlapja itt.

Pumpkin Paradise blog a Facebookon, még több képpel, videókkal és infoval:klikk ide, és lájkold!