Annyi újdonságról írtam mostanában, hogy kedvem támadt az emlékekben élő retro kozmetikumokhoz: néhány régi csodadolgot előszedni a süllyesztőből. A Luxus Áruházban beszerezhető Opera rúzs, vagy a Camea sorozat ma már keveseknek jelent valamit. Az én generációm azonban ezekkel a termékekkel találkozott legelőször, mielőtt eljött volna a beauty kánaán.

Az Opera sorozat számomra egyik legemlékezetesebb tagja az uborkás tonik volt, amit nagyon sajnálok, hogy azóta sem reprodukált senki. Az illatára még ma is emlékszem, ahogy a kézbesimuló üvegre is. Most, ahogy a képek között keresgéltem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez az arcápoló család több részből állt. Csomagolása, főleg a toniké, és az uborkatejé igazi luxusérzést sugallt. Azoknak, akik ezt megmosolyogják, elmondom, hogy ez a design a műanyag mindenható fénykorában volt a piacon. Természetesen nem minden üzletben lehetett kapni. Találtam egy reklámfilmet, amin érdemes megnézni a modell abszolút trendi sminkjét, és a Pucci kreációkra emlékeztető öltözékét.

Az uborkás varázslatokkal ellentétben hihetetlenül utáltam az óriási műanyag palackba töltött, tojáslikőr színű és állagú kézbalzsamot. Ezt a terméket a mai multik a „lakossági” kategóriába sorolnák, és valóban, annak idején csaknem minden háztartásban ott figyelt ez a zsíros kence. Nagy meglepetésemre újra kapható.

Emlékszem rá, hogy kislányként milyen nagy becsben tartottam egy gyöngyházszínű Camea rúzst, amit már nem is emlékszem honnan zsákmányoltam.  Csodáltam a csomagolását, később pedig sokat törtem a fejem azon, hogy vajon mi köze lehetett ennek a rózsás design-nak a Lancome-hoz. A körömlakkok csúcsos kis kupakjai, és üvegcséi még mindíg az eszemben vannak.

A nyolcvanas évek elején sokaknak ezekből a kozmetikumokból állt össze az első sminkkészlete. A Cala, és a Tímea termékcsalád már a fiatalabbakat célozta meg korszerűbb, divatosabb csomagolással: pink és kék színekkel. Jellegzetes tévéreklámjuk zenéje pedig egy pillanat alatt bemászott a fülekbe.

Később a Mystic rúzsok, és pirosítók okoztak kisebbféle sminkforradalmat. Ezek a rúzsok ugyanis sárga, kék, és zöld színűek voltak. A végleges árnyalat csak viselőjük ajkán alakult ki. Ezzel nem is lett volna baj, ha a rúzs az általam azóta megismert sminktermékeket is beleértve a legtartósabb kencefice volt. Garantáltan napokig levakarhatatlanul díszelgett a szépülni vágyó hölgyek arcán. Ehhez tartozott, hogy a végleges szín narancs, pink, és vörös volt, természetesen nem a szolíd fajtából. A sorozat része volt a kis kerámia tégelyekben árusított pirosító. Ez a design szerintem jóval megelőzte a korát, igaz a beltartalmával kapcsolatban a kozmetikusom azt javasolta, hogy ajándékozzam el az ellenségemnek. Ettől függetlenül mindenki vásárolta a Mystic termékeket.

Néhány régi reklámfilmet megtaláltam a neten, ezeket alább megosztom veletek. Érdekes az a reklámfilm, amelyben a modell felhívja a figyelmet, hogy milyen kellemetlen ha esőben, vagy sírás közben elkenődik a szemünkön a festék. Belegondolok, mi történne ma egy ilyen reklámszöveggel…

Várom a kommenteket, hogy nektek milyen emlékeitek vannak a régi magyar kozmetikumokról.