Rotschild Klára nevét még a mai napig is emlegetik példaként arra, hogy itt Budapesten is lehet, és lehetett világszínvonalú ruhákat készíteni. A legendás hölgy nem volt sem tervező, sem szabász, még varrónő sem, mégis a magyar divat nagyasszonyaként vonult be a történelembe. Számomra örök rejtély, hogy miért nem írt még senki regényt az életéből…

Rotschild Klára sorsa már a csillagokban eldöntetett:  Édesapja női szabóként dolgozott, édesanyja pedig varrónő volt. Belvárosi lakásukban az  egyik szoba divatszalonként, a másikat pedig varróműhelyként működött. Itt készítették a ruhákat, kosztümöket és kabátokat a jómódú középosztálybeli hölgyek számára. Rotschild Klára saját elmondása szerint ennek a lakásnak a szabászasztalán született. Szülei válása után, a Dorottya utcába költöztek édesanyjával, itt nyílt meg nem sokkal később a második Rotschild-szalon a pesti Belvárosban. Tizenévesen mint bedolgozó munkálkodott, ezzel is segítve a szalon munkáját.

Az 1920-as közepén házasságot kötött egy Glücksthal Pál nevű fiatalemberrel, aki neves textiles családból származott. Nem sokkal később megnyitották a Deák Ferenc utcában a harmadik belvárosi Rotschild-szalont. A három divatház a gyakorlatban különböző rétegek igényeinek megfelelő cikkeket árult: az édesapánál (Bálvány utca 4.) az osztrák „felső tízezer”, az édesanyánál a konzervatívabb divatot iránt érdeklődő hazai középosztály, leányuknál pedig a fiatal arisztokraták, valamint a legújabb divatirányzatot követő tehetősebb hölgyek vásároltak. Faruk egyiptomi király, illetve Horthy István esküvőjére is Klára szalonjában készítették a menyasszonyi ruhát, valamint a násznép hölgytagjainak toalettjét is. Ezidőtájt kezdtek fogalommá válni a Rotschild-modellek.

A Második világháború azonban egy időre véget vetett mindennek. Szülei Auswitzban haltak meg, férje munkaszolgálatosként vesztette életét 1944-ben. Üzleteit államosították, Klára hosszabb ideig nem dolgozhatott a szabóműhelyben. Egy ideig újságárusként dolgozott.

Az ötvenes évek elején azonban sikerült visszatérnie a szakmába. A vezetésével nyitotta meg kapuit 1953-ban a Különlegességi Női Ruhaszalon a Váci utca 17. szám alatt, mely később pár házszámmal odébb költözött . 1961-ben vette fel hivatalosan a bolt a Clara Rothschild nevet, emblémája a közismert CR. Az 1960-as és az 1970-es években a vevőközönség túlnyomórészt művészekből, orvosok, tudósok, diplomaták hozzátartozóiból, külföldön élő magyar hölgyekből, és a világ egyéb tájairól érkező jómódú hölgyekből tevődött össze. Itt készíttetett ruhát  többek közt Jugoszlávia egyköri elnökének felesége, Franz osztrák  kancellár felesége, Kádár Jánosné, Münnich Ferencné, híres műészek, Honthy Hanna, Psota Irén és Halász Judit is.

Gábor ZsaZsával kellemetlen afférba is keveredett. A film-, és férjfogó sztár 1968-as magyarországi látogatása alkalmával tért be a szalonba. Rengeteg ruhát rendelt, amelyek nagy részét a ruhapróbák alkalmával össze is tépte. A többit pedig nemes egyszerűséggel nem fizette ki. Az ügyről minisztériumi jelentés is készült,  ZsaZsát ennek, és egy védett festmény kicsempészésének oka miatt kitiltották az országból. Érdemes a ruhapróbán készített fotón a háttérben álló Patz Dóri (egykori sztár manöken) arcát megnézni. Azt hiszem mindent leolvashatunk róla.

Ha már egy híres modellről, azaz manökenről esett szó, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a szalonban nem lehetett akárkiből modell. A szépség, a jó alak, a mozgás vajmi kevés volt. Klára manökenjeinek nyelveket kellett beszélniük, és tudniuk kellett megfelelően viselkedni a híres, és befolyásos emberek társaságában. Pataki Ágit is Rotschild Klára fedezte fel.  Azt csak én jegyzem meg halkan, hogy gondolom tudniuk kellett hallgatni is arról, amit egy politikus feleség látogatása alatt hallottak.

Tito, amikor csak tehette, igyekezett kifejezni háláját a divatdiktátornak. Egyszer híre ment, hogy Klára öreg kutyája, Vogi (nevét a Vogue után kapta) elpusztult, két kis fehér uszkárt és egy halom orchideát küldött számára.

Budapest, 1957. április 1.
Rotschild Klára divattervezõ
MTI Fotó: Keleti Éva

Rotschild Klára közkedvelt személyiség volt. Kiváló divatszakemberként ismerték, jó külföldi kapcsolatokkal, dacára annak, hogy nyelveket nem beszélt. Szabadon utazhatott nyugatra, a legtöbb nagy divatház bemutatóját sosem mulasztotta el megnézni. Jó szervezőképessége révén több külföldi kisebb divatszalonnal is összebarátkozott, és zseniális trükköt eszeltek ki. A nagy bemutatók után egy egy mintadarabot megvásároltak, hazavitték őket, majd miután levették a szabásmintát, postán továbbküldték egymásnak. Így akár pár héttel a párizsi bemutatók után már a Váczi utcában díszeleghettek a Dior-ok, Chanel-ek, és Givenchy-k. Annak ellenére, hogy a párizsi divatházak a modellek tömeges másolása miatt rendőri intézkedést is kértek, s külön nyomozócsoport működött a divat-szarkák ellen, Rotschild Klárát nem bántották. Valószínűleg tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a szocialista országból érkező dáma nem a saját ruhatárát készült felfrissíteni a divatbemutatókon, hanem a kollekcióihoz szerzett inspirációt. Elképzelhető, hogy így akartak a nyugati kultúrával beszivárogni a keleti blokkba, s borsot törni a politikusok orra alá.

Hubert de Givenchy-vel Budapesten 1965-ben találkozott

Mivel nem született gyermeke, így számos varrónője gyermekének lett a keresztanyja. Munkatársainak is hálás volt.  (érdekesség, hogy a poszt illusztrációiként használt régi képeket azokból a divatlapokból fotóztam, melyeket Rotschild Klára egyik varrónőjétől örököltem meg)

A neves bankárhoz nem fűzte rokoni kapcsolat, csupán névrokonok voltak. Gyakran hódolt a kártyázás és a lóversenyzés szenvedélyének. 73 évesen komoly fogproblémák adódtak nála. A fogbeültetés 1976 májusában kezdetét vette, ám gyógyulásnak nem látszott nyoma, iszonyú fájdalmak gyötörték. Utolsó divatbemutatóját ezen év szeptember végén tartotta meg a Gundelban. 1976. november 13.-án öngyilkosságot  követett el: a Petőfi tér 3. szám alatti, hetedik emeleti lakása konyhájának ablakából kiugrott a világítóudvarba. valószínűleg nem bírta tovább elviselni a fájdalmakat.

A poszt megírásához a Wikipédia, az Ez a divat, Fortepan és az Archívnet információit használtam fel.

Paradi Online a Facebookon, örömmel veszem, ha belájkolod az oldalt.

UPDATE: ha film nem is, de könyv és kiállítás készült Rotschild Kláráról. Simonovics Ildikó viselettörténész, és a Nemzeti Múzeum kurátora a tervező életművét dolgozza fel. Minden segítségnek nagyon örül, így ha van a birtokotokban bármilyen dokumentum, ruha, fotó, újságcikk, akkor keressétek őt ezen az emailen .