Valóban, nem írtam félre a címet. A két hölgy nem címlapon, hanem bankjegyen szerepelt.

No de kik is voltak ezek a széplányok, akiknek vonásait a fizetőeszközökön örökítette meg Horváth Endre, Európa-szerte ismert rézmetsző, grafikusművész és bankjegytervező?

1933-ban a Pénzjegynyomdában látta meg az akkor még tizenéves Bőle Máriát a híres grafikus. Az érdekes arcú kislány a nyomdában dolgozó édesapjához járt be, az ott használt géprongyokat szállította mosásra. Némi tárgyalás után beleegyeztek, hogy a lány „pénzmodell” legyen.

A bankjegy 1939-ben került forgalomba. Bőle Mária ekkor már húsz éves volt, s óriási érdeklődés keveredett személye körül. Sokan fogadásokat kötöttek, hogy valóban ő látható-e  a tízpengősön. Az Est című lap riportot közölt vele, sokan pedig házassági ajánlatokkal bombázták.

A magyar Nemzet pedig pályázatot hirdetett azt kiderítendő, hogy ki látható a pénzen. Érdekesség, hogy ezen a pályázaton maga a modell is részt vett, s mivel minden helyes megfejtőnek jutalmat ígértek, ő maga is bezsebelte az ajándékot.

Öt évvel később készült a másik tízpengős, amelyen nem egy városi, hanem egy vidéki lány szerepelt.

A Nógrádsipeken 1916. március 30-án született, egyszerű, földműves szülők gyermekeként, Kovács Erzsébet néven. Négy éves volt, amikor a korán megözvegyült édesanyja ismét férjhez ment egy özvegyemberhez, és  Őrhalomba költöztek. A mostohaapának már volt két fiú gyermeke, akikből később az egyikük  Bözsi férje lett.
Édesanyja második házassága is rövidre sikeredett.Férje halála után, ismét házasságot kötött, szintén egy őrhalmi özvegyemberrel. Bözsi már 12 évesen napszámba járt dolgozni, így kereste meg a ruhára, kelengyére valót, mivel a családjától erre nem számíthatott. Korán elhunyt édesanyja kérésére házasították össze, az akkor 15 éves, feltűnő szépségű lányt Tóth Károllyal.
A  Sipeki Bözsi nevet azért kapta, mert Sipeken született. Őrhalomban, ahogy általában minden faluban szokás,  mindenkinek adtak valamiféle ragadványnevet.
A Gyöngyösbokréta hagyományőrző csoport megalakulását követően, sokszor járt Budapesten, több alkalommal szerepelt a Nemzeti és a Városi Színházban is. Érdekesség, hogy ezt a mozgalmat a híres divattervező Tüdős Klára is támogatta. Az őrhalmiak  szép népviseletünk, és hagyományaink felelevenítésével országszerte sok helyen felléptek.

Sipeki Bözsi a prágai, a losonci és több helyi, országos hírű lap, és természetesen a Nógrádi Hírlap címoldalán is megjelent a jellegzetes őrhalmi főkötős népviseletben. De, a leghíresebb ábrázolása a Horváth Endre balassagyarmati grafikus művész, bankjegytervező által készített rajz, amely a tízpengős bankjegyen látható. Érdekesség, hogy ez az 1944-ben készült bankjegy csak próbanyomatként létezik.  Horváth Endrét 1943-ban a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének ügyvezető alelnökévé választották. Az egyesületben a magyar népművészet tanulmányozására iparművésztelepek létesítését kezdeményezte Erdélyben, a Palócföldön és Dunántúlon, ahol az alkotók közvetlen tapasztalatot szerezhetnek a népi kultúráról. Horváth Endre bankjegyeihez elsősorban a palóc falvakból választott modelleket: a 2 pengősön megörökítette a népviseletbe öltözött hollókői anyát kislányával és a bényi palóclányt, a 20 pengősön a pataki aratókat. Elképzeléseinek megvalósítását megakadályozta az újabb háború kitörése.

A csinos fiatalasszonyról, őrhalom legszebb asszonyáról készült és az utókornak megmaradt rajzok, rézkarcok, olajfestmények, fényképek egyben az őrhalmi népviselet emlékei is.

forrás:őrhalom.hu, horvath-endre.hupont.hu, http://www.hamispenzek.hu/