Rotschild Klára életéről szóló könyvet nagyon vártam, akárcsak a kiállítást. Már a blog indításakor 2011-ben írtam a híres magyar szalontulajdonos tervezőről, s sokáig az egyik legnépszerűbb cikkem is volt ez. Nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy Simonovics Ildikó egy könyv, és egy kiállítás megrendezésén dolgozik.

Ahogy tudtam, segítettem a munkáját, s óriási boldogság volt, egyrészt a nevem a könyv köszönet fejezetében viszontlátni, valamint a Nemzeti Múzeumban találkozni azokkal az öltözékekkel, amelyek általam érkeztek. Ilyenkor gondolom azt, hogy nem hiábavaló a munkám.

Az egyik ruha, amely a közbenjárásommal érkezett

Egy másik közbenjárásommal érkezett ruha, Rátonyi Hajnal jóvoltából.

Simonovics Ildikóval a Pesti Vigadóban, Zoób Kati kiállításának megnyitóján

Kezdjük a könyvvel! Először is, ha belekezdtek, két dologra számítsatok: letehetetlen, másrészt egy okostelefon, tablet, vagy számítógép hasznos ha a közeletekben van. A könyv olyan mennyiségű izgalmas adalékot, plusz információt tartalmaz, amelyből akár egy újabb könyv, vagy képes album állhatna össze. Így érdemes megguglizni a neveket, eseményeket, hogy még több képet, kiegészítést kaphassunk. Ildikó rajongása, és elkötelezettsége a téma iránt sugárzik
a sorok közül, élvezet olvasni minden szavát. A gigantikus kutatómunka meghozta gyümölcsét, és a magyar divat nagyasszonyának méltó emléket állított.

Számtalan izgalmas kortörténeti dokumentumot ismerhetünk meg a könyvből, amelynek segítségével betekinthetünk a két világháború közti budapesti divatéletbe, majd láthatjuk a változás hozta különös helyzetet, és a hanyatlást is. Számos, ma már furcsának tűnő helyzetet, szakmát és kifejezést érthetünk meg. Számomra az is világossá vált, hogy a lopás, vagy inspirálódás, valamint a nagy divatházak kűzdelme a kicsikkel sem ma kezdődött. Amikor Simonovics Ildikóval először beszéltünk arról, hogy mire készül, az ő jellegzetes, „leszögező” hangsúlyával megjegyezte: azért azt tudni kell, hogy Rotschild Klára nem volt egy világrengető tervezőtehetség. Valóban. De hogy mégis mitől tarthatjuk őt zseninek? Érdemes elolvasni, mert olyan összetett személyiségről, stilisztáról, marketing-, divat- és diplomata géniuszról tanulhatunk, aki párját ritkítja, ritkította.

Térjünk át ezen a ponton a kiállításra! Azt hiszem Király Tamás (későn jött) életműkiállítása kaput nyitott a többieknek: elődöknek és utódoknak egyaránt. Míg a divat- és (részemről ugyanide sorolt) jelmeztervezőknek rendre meg kell/ett kűzdeniük, bizonygatniuk munkájuk művészi voltát, úgy most talán valami megmozdult. A Király sikere, a divattörténet iránti érdeklődés új helyzetet teremtett.

A karkötő, amelyhez legendák kapcsolódnak

Most, mikor e sorokat írom, három divat témájú kiállítás látható az országban. Ha nem tévedek, akkor a három közül a Rotschild Klára tárlat a legkisebb. Anyag, gondolom lett volna ennél nagyobb bemutatóra is , ahogy feltehetően az óriási érdeklődés újabb dokumentumokat, ruhákat hoz majd felszínre. Ottjártamkor az egyik egykori varrónővel beszélgettem, a vetítőteremben, a divatrajzok mellett. Elmesélte, hogy Rotschild Klára mindent legőzöltetett, ahogy megvarrták az anyagot, és, hogy mennyire maximalista volt. Jó, hogy még ezeket a történeteket első kézből csíphetjük el. Érdemes lenne a magyar divattörténet nagyjainak állandó kiállítást szentelni, ahogy ez az Elite magazin egykori főszerkesztője Körtvélyes Éva is éveken át szorgalmazta. Nemcsak a művészet, hanem az adott korszak lenyomatát is adják ezek az alkotások.

A kiállítás az apró tér ellenére igencsak informatív és elegáns lett, a lehetőségekhez mérten a legtöbb információt, aktivitást adja a folyamatos tárlatvezetésekkel. Érdemes úgy ellátogatni, hogy előtte a könyvet elolvassuk. Így sokkal mélyebben el tudunk a témában merülni. Azért pedig külön gratuláció a szervezőknek, hogy az évszakváltással a kiállított kollekció is igazodik majd a szezonhoz.

Egy érdekes privát történetet is elmesélek a cikkem végén, amellyel a Clara szalonhoz kötődöm. Tizenévesen már az Ez a divat újságnak dolgoztam, s gimnziumi tanárom segítségével bejáratos voltam nagy bemutatókra is. Talán a Magyar Divatintézet pályázatának kapcsán ismerkedtem meg Vámos Magdával a nyolcvanas évek végén, aki nagyon tehetségesnek tartott. Az ő ötlete volt, hogy tervezzek két ruhát Nina Ricci stílusában, amelyet megmutat majd Rusai Magdolnának a Clara szalon művészeti vezetőjének, hátha megtetszem neki, és felvesz. A rajzok elkészültek, a találkozóra azonban sosem került sor… valószínű ekkor már halványan derengett, hogy valami végetért.

A kiállítás 2020 április 30-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlatvezetésekről a Paradi Online Olvasói csoportjában adok folyamatosan híreket. Ha van történeted Rotschild Kláráról, a kiállításról, vagy a könyvről, kérlek itt írd meg!