Egészen más dolog testközelben látni azokat a ruhadarabokat, amelyekről addig csak olvastam, vagy képeket láttam. Elsőként egy „kakukktojás” tárult a szemem elé, amit bevallom nem tudtam mire vélni.Nem értettem, mit keres egy mai ruha az általam olyan kíváncsian várt Tüdős Klára öltözékek között. Pedig ezt az együttest már láthattam is a Dizseri Eszter által írt könyvben, de így „élőben” egészen másnak tűnt. Ezen a fotón, amit készítetten, szintén látszik, hogy egy abszolút mai, egyszerű ruha. Vagyis, csak gondolhatná a felületes szemlélő,  hogy egyszerű. Közelebbről szemrevételezve feltűnhet, hogy ebben a ruhában bizony a mellrész meg van szabva. Mindez olyan mesterien, hogy közelről sem lehet észrevenni.

Láthattam a Tüdős Klára életműre oly jellemző magyaros ruhákat, káprázatosan jó állapotban. Ilyenkor mindig hálával gondolok  azokra, akik megbecsülték, és óvták ezeket a remekműveket. Utoljára akkor éreztem ilyen meghatottságot, amikor az Gyagilev féle orosz balett eredeti jelmezeit láthattam közelről, szintén kíváló kondícióban. De térjünk vissza a Kiscelli Múzeumba! Ezek a ruhák is aprólékos műgonddal hímzettek, a csipkék hihetetlen finomak. Meglepett, hogy egy öltözéken belül mennyi, egymástól eltérő karakterű anyagot használt Tüdős- talán a jelmeztervezői múltjának köszönhetően kombinálta ilyen szívesen a textileket- ennek ellenére tökéletes harmóniában álltak össze egy egységgé a többféle csipkék, brokátok, és santungok. Az alapanyagok sok évtized elmúltával is úgy néznek ki, mintha ma készültek volna. Ez ékesen bizonyítja, hogy a legjobb minőségű méteráruval dolgozhatott.