Az elmúlt héten a magyar X faktor adásába néztem bele. Úgy gondoltam, most pedig a brit változat stylingjáról, vizuális megjelenéséről mesélek nektek. Ahogy már az előző X-es posztban említettem, évek óta a szigetországi tehetségkutatót nézem, mert lenyűgöz a kreativitása, és az, ahogy a látványban mernek merészek lenni. S ez a merészség nem csak azon múlik, hogy nagy márkákba öltöztetik a versenyzőket, hanem abban is, hogy a stylistok ötletsziporkákat valósíthatnak meg a színpadon.
A műsorvezető Dermot gyakran érkezik vicces koreográfiával a színpadra, amelyben szeretik James Bond szerű figuraként bemutatni. Ezeket az antrékat érdemes a tánckar stylingja felől megközelíteni. A lányok egységesen vannak öltöztetve, gyönyörű- a versenyzők sminkjével azonos minőségben elkészített- sminkkel érkeznek. Az elmúlt adásban sem volt nagy megfejtés a ruhájuk, mégis pazarul néztek ki: piros melltartó és szandál, fekete bőrdzseki, fekete leggings. Ezek mind egyszerűen beszerezhető dolgok, a titok abban rejlik, hogy hogyan kerülnek fel a szereplőkre:

A világítás, és a ledfal pedig alá dolgozott a látványnak, nem eltűntek a szereplők, hanem kitűntek belőle.
Lássuk a zsűrit!
A nemek aránya a brit X-ben fifti-fifti alapon oszlik meg. Idén először az ex Spice girl Melanie B is csatlakozott. Cheryl Cole, azaz mostmár megjegyezhetetlen hosszú néven futó Cheryl Fernandez-Versini ül (ex Girls Aloud).

Kettőjüket a hazai sajtó gyakran hozza össze némi ruha-párbajra, hétről hétre összehasonlítják melyikük volt stílusosabb. És itt érdemes megállni egy szóra. Ez pedig a stílus. Bizony itt nem a közönségesség számít, hanem a stílus. Ha egyszerűbb ruhákat kapnak, akkor a hölgyek látványos ékszerekkel viselik őket. Ne feledjük nem csak a gyémánt, de a Swarovski kristály is a legnagyobb barátunk. Főleg a színpadon és mozgóképen.
Ezen a szombaton Cheryl egy piros Zuhair Murad asszimetrikus válló csillogó gyöngyös ruhát kapott- egyszerre volt mutatós ültőhelyében, és a bevonuláskor is. Gyakran egyébként pont ez az a hiba, amit a stylistok elfelejtenek- a műsor 90 százalékát a zsűri ülve tölti- tehát érdemes deréktól felfelé mutatós öltözéket választani.

Mel B pedig egy Dolce & Gabbana csipkés kreációt kapott. Érdekes, hogy az elég masszív testalkatú ex Spice Girl stylingja gyakran sikerül előnytelenre, amelyet nem tudok másnak betudni, mint annak, hogy ő így szereti magát mutatni. Ami viszont feltűnő, az az, hogy szinte sosem öltöztetik a zsűri minden tagját feketébe! Mindíg kitűnnek a háttérből.

Ha mégis fekete színt kapnak, akkor ez így néz ki:

A két férfi zsűritag szinte mindig a saját mondhatni „ikonikus” stílusában van öltöztetve. Simon Cowell hétről hétre hozza a megszokott kigombolt fehér inges formáját, Louis Walsh pedig a kedélyes, laza, de klasszikus vonalat.

A versenyzők közt mindenféle stílus, és típus megtalálható. DE. Senkinél sem érzem, hogy kevesebb energiát tennének bele, vagy azt, hogy „civilre” lenne öltöztetve. A brit verzió esetében minden a szórakoztatásról, és arról szól, hogy megtalálják az előadó egyéniségét. Ha tánckarral kell megerősíteni egy énekest, akkor a tánckar is óriási odafigyeléssel van megtervezve, kitalálva.
Szombaton az alábbi öltözékekben álltak a színpadon- belinkelem a videókat, érdemes megnézni őket. A tematika Queen vs Michael Jackson volt. Szerencsére utánzást nem nagyon láthattunk, egyetlen eset kivételével. A brit műsorban évről-évre lassan trenddé válik, hogy a nézők bejuttatnak legalább egy vicces figurát, aki énekelni kevésbé tud, de annál szórakoztatóbb és szeretnivaló jelenség. Idén Stevi Ritchie lett a befutó, aki egyszerre csábító, és esetlen. A Bohém rapszódia dark verzióját adta elő. Mivel a srác nagyon jó komikusi vénával rendelkezik- szerintem hamarosan színházi sztár lesz belőle- jócskán megtámogatták az előadását látvánnyal, tánckarral, jelmezzel, show elemekkel. A rojtos jelmezek pedig a mozgás erőteljesebb megjelenítését szolgálták- régi színházi trükk, úgy látszik profi jelmezesekkel dolgoznak.

Ellenpontként Andrea Faustinit tudom mutatni, aki nem tartozik a manöken alkatúak közé. És bizony-bizony most feketében állt a színpadra- amei egyébként nem jellemző rá A közeli képeknél azonban senkinek sem volt az a „remek” ötlete, hogy sötét háttér elé tegye az énekest- piros fények emelték ki, s a stylist arra is figyelt, hogy a nyakkendő különleges legyen. A zseniális tehetségű olasz srác, akit már férfi dívaként emlegetnek őrületes vokált, illetve tánckart kapott. Ha kielemezzük az öltözékeket, láthatjuk , hogy itt sem a pénz, hanem az ötlet adta a látványt. A fekete-fehér lebegő ruhákhoz a szemre húzott harisnya, és a filléres műanyag póthaj különleges összhatást nyújtott. Ezt hívják úgy, hogy show. A tánckar pedig semmi mást nem csinált, mint az énekesre irányította a figyelmet még erősebben.

Lauren Platt 16 éves. Fantasztikus tehetség, és meg tudja tölteni a színpadot akár egyedül is. Ezzel együtt nem unalmas öltözéket kapott, hanem olyat, amely megcsillogtatja a kvalitását még jobban. Bizony,ahogy már említettem,  a flitter a színpad legnagyobb barátja. Itt pedig láthatjátok, hogyan kell úgy feladni egy tinilányra, hogy ne a saját nagymamája legyen. Véletlenül sem körömcipővel, nadrággal, hanem úgy, ahogy egy tizenéves felvenné. Egyszerű, és nagyszerű. S nem utolsósorban, itt a bizonyíték, hogy nem kell fehér zokni és bőrdzseki ahhoz, hogy egy tehetségkutatóban valaki Jackson dalt énekeljen. A ruha mindössze 30 fontba került. És működött!

Jay James a legnagyobb kedvencem, annak ellenére, hogy pont ő az, aki a minimalista látványt képviseli. Szándékosan van szinte mindig feketében tartva, mert különleges melankólikus előadásai inkább a lélekhez szólnak, mint a szemhez. Álatlában egy szál pólóban, farmerban lép színpadra. Egyértelmű üzenet kikhez szeretne szólni, és hogyan. Az elmúlt szombaton betegsége miatt elég gyengén énekelt, ezért egy korábbi előadását mutatom meg:

Ne feledjük azonban, hogy a minimalista stílus csak az átütő tehetségű előadók esetében működik. Ha a tálentum hiányzik, a néző elalszik . A színpad szereti a fényes anyagokat, legyen az flitter, lakk, vagy bőr. A széria másik gömbölydedebb alakú előadója, az eheti kieső Paul Akister az utóbbi két elemmel operálva lett felöltöztetve. Bőrdzseki piros kockás inggel- lakkbőrbe öltöztetett tánckarral- a látványt erősítették a füstgéppel is- de a bentmaradáshoz ez nem volt elég.

Gyakran elhangzik hazai műsorokban, hogy világszínvonalú előadást láttunk, bárhol megállná a helyét a produkció a világon- aztán persze a világon számontartott popsztárjaink száma ennek ellenére sem emelkedik a zérő fölé. Most megmutatom nektek pár ezer kilométerrel odébb hogyan néz ki egy sztáralkat. Így:
A tinizenekarok sem hiányozhatnak. Míg mostanában csak fiú, vagy éppen lányzenekarokra fókuszált a zeneipar, az aktuális X-ben megjelent egy klasszikus Abba formációra hajazó csapat. Vidám, kicsit retro stylingot kaptak, s míg eddig csak a lányok szívét megdobogtató boybandek voltak sikeresek, ők menetelnek csak tovább.

Az idén nagyon nagy kockázatot vállaltak a készítők, mivel összeállítottak egy 8! tagú fiúzenekart. Részemről nem vagyok híve ezeknek a mesterségesen összerakott tinilányszíveket megdobogtató formációknak, mert nem látom a tagok egyéniségét. Jó példa volt erre a legutóbbi adás, ahol egy kilencedik tag furakodott a fiúk közé, és ez először senkinek sem tűnt fel. (vicces, hogy pont a You are not alone című számot énekelték) Íme az öltözékük, ami úgy egyforma , hogy mégsem. A stylist pedig figyelt arra, hogy fényes, kissé csillogó anyagokkal és mintákkal is megtörje az egyhangúságot.

Végül mutatok egy produkciót, amelyben az általam színpadon oly kevésbé kedvelt fekete szín dominált. Mindez úgy, hogy a díszlet és a ruhák is a sötétség és a fény kontrasztjával játszottak. Sam Smith vendégprodukciója:

A brit X factor adásait a youtube csatornájukon nézhetitek meg, több képet pedig a facebook oldalukon találhattok.