Remekül indul az év a divatrajongók számára! Január 8.-án, azaz ma került mozikba az Yves Saint Laurent életéről szóló film. A francia tervezőről már készült számtalan életrajzi ihletésű mozi, ez a változat azonban több szempontból is különleges.  Yves Saint Laurent egykori élettársa és egyben üzleti partnere Pierre Bergé ugyanis teljes mértékű együttműködésével támogatta a filmet. S hogy ez mennyire nem csekélység, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a filmben eredeti YSL ruhákat viselhetnek a szereplők. Ilyenre a történelem folyamán még nem volt példa, hiszen a divatház alapítványa soha nem kölcsönzött az archívumából. Összesen 77 öltözék került így újra a rivaldafénybe, többek közt az 1971-ben bemutatott legendás, negyvenes éveket idéző kollekció, az 1962-es kollekciók darabjai, valamint a kultikus Mondrian ruhák.

A kölcsönzést persze súlyos feltételekhez kötötték. A rekonstruált divatbemutatókon résztvevő mai modelleket a ruhák adataihoz mérten castingolták. Pont fordítva, mint ahogy „normális” esetben ez szokás lenne. A forgatáson pedig minden egyes lány mögött egy felvigyázó állt, akinek a ruhák szemmel tartása volt a feladata. A modellek pedig egy percig sem ülhettek le, amíg a vintage darabokat viselték.

A nyolcvankét éves Bergé segítségét persze az is ösztönözte, hogy időközben még egy film forgott Yves Saint Laurent életéről, amelynek elkészültét tűzzel-vassal próbálta megakadályozni, de legalább azt elérni, hogy ez a film hamarabb kerüljön bemutatásra.

A film címszerepét alakító Pierre Niney a pletykák szerint többször a könnyekig meghatotta Bergé-t, aki szerint a színész megtévesztésig hasonlóan nézett ki, mint YSL. Állítólag a tervező még ma is élő kutyája is azt hitte, hogy régi gazdáját láthatja viszont.

Érdemes megnézni a korabeli és a filmben beállított jelenetek képeit. Valóban hátborzongató a hasonlóság.

A film kritikusai azonban fanyalognak. A hűen lemásolt díszletek, ruhák, valamint a főszereplő ellenére nem látják a valódi Yves Saint Laurent-t. Az alkotók túlságosan is kesztyűs kézzel bántak a gyakran depresszióval, féltékenységi rohamokkal küzdő tervező életrajzával. Úgy látszik csak a szépre akartak emlékezni. A film inkább a márka tökéletes felépítését mutatja meg, persze Pierre Bergé-t is a legjobb színben feltüntetve. A még ma is élő barátok, YSL életpályáját végigkísérő riporterek, újságírók hiányolják a művész, az ember, és a férfi portréját.
Az igazságot pedig hamarosan tovább árnyalja majd a másik életrajzi film.
Magyarországra június 26.-án érkezik a mozi a Cinetel jóvoltából. Bővebb információt a port.hu oldalán találhattok.

UPDATE
Időközben sikerült megnéznem a filmet, és sajnos a fanyalgók táborát kell, hogy erősítsem. A filmben felhasznált eredeti ruhák valóban csodálatosak, a főszereplő tényleg megszólalásig hasonlít Yves Saint Laurent-ra, de valahogy ez mégsem elég ahhoz, amit ebből a sztoriból ki lehetett volna hozni.
A film inkább kaphatta volna a „Pierre Bergé, a határozott barát” címet, mint a designer nevét. Lassú, elnagyolt, és nem az alkotásra koncentráló filmet kap az, aki rászánja magát a moziba menetelre. A jelmezek, az eredeti YSL darabokat kivéve nem meggyőzőek. Az évtizedeket felölelő történet inkább hasonlít egy stúdióban felvett tévéfilmre, mint egy nagyszabású produkcióra. A kosztümök, és a díszlet nem hitetik el a nézővel a katarzist, nem érezzük az izgalmas hatvanas éveket, vagy éppen a hetvenes évek lángolását, az őrült alkotói lázat- inkább a kényelmetlen feszengést váltja ki, és az érdektelenséget. Számos szál elvarratlanul marad, mint például YSL későbbi kapcsolata első múzsájával és támogatójával. Nem derül ki, hogy mitől volt zseniális tervező, mert pont azok a párhuzamok, amelyek erre rávilágitanának, nincsenek bemutatva. Egy mai néző számára például nem evidens a különbség, az újítás, amelyet Diorral szemben, vagy éppen őt követően valósított meg. S ha már itt tartunk az sincs bemutatva, hogy Dior miért választotta asszisztensének Laurent-t, egy kurta jeleneten kívűl, ahol szinte kioktatja az egyetlen mondattal megáldott Christian Diort. Talán jobb lett volna Pierre Bergét távoltartani ettől a produkciótól. Remélhetőleg a másik film ennél valósabb képet fest majd a tervezőről